„3 nappal a bal lábam amputációja után, egy csomó rémálom után, úgy döntöttem, hogy nem adom fel! Nincs vége az életnek, nem fogok és nem akarok beleragadni a gyászba…továbbra is boldog akarok lenni, és mérnök akarok lenni. És az is leszek. Ott és akkor eldöntöttem!” A 16 és fél éves középiskolás Imre 2021 októberében egy iskolai zsámolyugrást követően beverte a térdét. Az egyszerűnek tűnő kis baleset, több komplikáció után egy műtétbe torkollt, majd bal lábának amputációjával végződött . A tragédia felkészületlenül ért mindenkit, sokan belerokkannak egy ilyen történetbe. Hála Imre akaraterejének, lelki és életerejének, nem így történt. Szüleiben ő tartotta a lelket, vigasztalta őket. Hisz át kellett állni mindennek egyik-napról a másikra. A házat átépíteni, elfogadni az elsőnek elfogathatatlannak tűnő helyzetet. Szerencsére sokan melléjük álltak, segítettek anyagilag, vagy gyakorlatilag, magánszemélyek, szervezetek, cégek és vállalkozások. Ahogy Kovács Teodóra református lelkész asszony is, aki adománygyűjtő futást szervezett a korszerű műláb megszerzését segítendő. Hála az akaraterőnek, és a sok segítségnek, épp az interjú előtt kapta meg Imre a korszerű és egészen csinos műlábnak az utolsó alkatrészét. Feltétlen tartsanak velünk ebbe a megrendítő, ugyanakkor lélekemelő interjúba!