1859. Solferino. A háború áldozatainak megkülönböztetés nélküli, intézményes nemzetközi védelme a XIX. század második felében vált megvalósítható és mozgósító programmá. A történelmileg szükségszerű lépést az 1859-ben lezajlott véres Solferinói csata ösztönözte. Henry Dunant svájci üzletember a csatatéren látva a negyvenezer halottat és sebesültet, megrendülten kereste a segítségnyújtás lehetőségét. A szomszédos falu lakosaiból önkéntes segélycsapatokat szervezett, amelyek nemzetiségre való tekintet nélkül vettek részt az ápolásban, segítségnyújtásban. E megrendítő élmény késztette Henry Dunant-t arra, hogy javaslatot fogalmazzon meg a háborúk áldozatainak védelmére és kezdeményezze egy segélyszervezet létrehozását.

Így indult – 158 éve – egy eszme, melynek hatására megalakult a humanitárius mozgalom, a Vöröskereszt (1863), jelképével a fehér alapon vörös kereszttel. Majd - tekintettel arra -, hogy a mozgalom kiterjedt az iszlám országokra is, így a jelkép kiegészült a vörös félholddal.
A Magyar Vöröskereszt
A Magyar Vöröskereszt 1881-ben jött létre. Fő célkitűzései:
Az élet, az egészség védelme; az emberi személyiség tiszteletben tartása; az emberi szenvedés, szociális gondok enyhítése; a betegségek megelőzése; a fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak megsegítése; a Genfi Egyezményekből adódó feladatokban való közreműködés; a nemzetközi humanitárius jog, a Vöröskereszt alapelveinek terjesztése; a társadalmi szolidaritásra nevelés.
A Vöröskereszt Mozgalom alapelvei
Emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség, véradásszervezés (bővebb információ: www.veradas.hu), szociális segítségnyújtás, katasztrófa-készenlét és válaszadás, keresőszolgálat, elsősegélynyújtás, menekültügy, ifjúsági munka, egészségnevelés.
A témában Hangalbumunk június 19-i Jóllét magazinjában hallhatnak riportot Fekete Noémivel, a Magyar Vöröskereszt Kiskunhalas Területi Szervezetének Vezetőjével.
Forrás: http://voroskereszt.hu