II. rész: Monspart Sarolta tájfutó világbajnok, életútriport

Az életútriport 2. részében megismerjük, hogyan folytatódott Sarolta élete 1978-ban, a kómából való ébredés után. "Maradandó sérülés maradt a lábamban, amit nehezen fogadtam el. Abban az évben kaptam meghívást maraton világbajnokságokra, el sem tudtam képzelni, hogy kimaradok belőlük! Még a futócipőmet is behozattam a kórházba, de az orvos kijózanított. Az élsportot, mint aktív versenyző elengedtem, de tíz évembe telt, mire ez lélekben is megtörtént. Sokat segítettek a sporttársak, és az, hogy igen hamar edzésterveket kezdtem készíteni, így edzőként és életmód tanácsadóként a sport, a mozgás közelében maradtam!" Sokan olvasták Sarolta amatőröknek íródott futókönyvét is, mely ezreket indított el az örömteli és életmentő mozgás, a futás útján! A legnehezebb lépés az első, mikor kilépünk az ajtón, írja a könyv, és így van! Ma is aktív életet él, előadásokat tart, időseknek gyalogló klubot indított szerte az országban! A klub célja a magány járvány elleni küzdelem, hisz a 70 felettiek, zömében leginkább nők, a tévé és sorozat fogság helyett választhatják a közösségben gyaloglás élményét is! Megoszthatják a bánatukat, ami ilyenkor feleződik, és az örömüket, ami duplázódni fog - ez a monspart matek! Tartsanak velünk ebbe a felemelő beszélgetésbe, és mozduljanak végre ki a fotelből, akik még eddig nem tették, és élvezzék a friss levegőt és közösséget, riportalanyunk tanácsát követve!(kép forrása: halasmedia.hu)