A regényben nagyon sokféle hallgatás van – meg nem értésből és félreértésből fakadó, beletörődő, önkéntes (szilencium), büntetésként alkalmazott (szóböjt), és maga a monológforma is ezt a motívumot erősíti. Neked melyik hallgatás a legfontosabb? Két használati területét ismerem a kifejezésnek: a maffiavilág és a román állambiztonság. Előbbihez nincs közöm, de nagyon szórakoztatónak találom, hogy ez a két intézmény egyetlen szóban találkozik.