Fekete Britannia Ipari méretű madárpusztítás egy ciprusi brit katonai bázison
Szerte a Földközi tenger partvidékén szinte mindenhol évszázadokra visszanyúló hagyománya van a vadmadarak fogyasztásának. Ősszel és tavasszal az Eurázsia és Afrika között ingázó hosszútávú vonulókat vámolják meg, télen pedig az északi táplálékhiány elől ide telelni érkezőket pusztítják. Az iparosodás és nagyüzemi mezőgazdaság előtti időkben - vagyis mielőtt tönkre tettük volna madaraink fészkelőhelyeit - elképesztő madártömegek koncentrálódtak ilyen időszakokban a Mediterránumban. Az akkori vadászati módszerekkel jóval kevesebbet tudtak befogni az „égi mannából”, mely minden bizonnyal egyik madárfaj populációinak fennmaradását sem veszélyeztette. Az utóbbi száz év azonban sok mindent megváltoztatott, ráadásul olyan irányban és mértékben, amely globális méretű problémákat szült, és melyek megoldására átfogó tervek és helyi szinten véghezvitt változtatások, tettek nélkül nincs sok esélyünk. Az egyik ilyen probléma a biodivertizás csökkenése, a fajok, populációk végleges eltűnése. A változás azonban általában nem könnyű, különösen akkor nem, ha zárt közösségek hagyományait is érintik; ha pedig egy kiterjedt fekete piaci hálózattal, emberek bevételi forrásával, a helyi maffiával, sok pénzzel és egy korrupt vezetőséggel kerül szembe a jobbító szándék, akkor a végletekig elszánt elmével és kiterjedt kapcsolati hálóval is csupán részsikereket érhet el az ember.
