A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kezdeményezésére 2002-ben tartották meg először A gyermekmunka elleni világnapot, június 12-én. A gyermekek védőszentje Szent Miklós. Mi a gyermekmunka? A gyermekmunka megfosztja a gyermeket a gyermekkoruktól, a lehetőségeiktől, méltóságuktól; szellemileg, fizikailag, szociálisan és erkölcsileg veszélyes, ártalmas a gyermek testi-, lelki fejlődésére; kényszeríti, kötelezi a többórai munkavégzésre, ezzel megfosztja az iskolai tanulmányaitól; visszavonhatatlanul rányomja bélyegét a gyermek jövőjére; legszélsőségesebb esetekben a gyermeket rabszolgává teszi, elválasztja a családjától, súlyos veszélyeknek és betegségeknek teszi ki. Az olyan munkát, amelyet a gyermek nem rendszeresen, nem kötelező érvényűen, hanem kedvtelésből nyári munkavállaláskor, zsebpénzszerzésre végez - és az nem befolyásolja károsan testi-lelki fejlődését, vagy egészségét - pozitívan értékeljük.
Történelmi visszatekintés
Az amerikai polgárháborút követő években a kibontakozó ipari forradalom az olcsó munkaerőben volt érdekelt, de nem ment ritkaságszámba, hogy az iparban egyre többször gyermeket kezdtek foglalkoztatni, akiknek a felnőttek munkabérének a töredékét fizették.
Lewis W. Hine fotográfusként és oknyomozóként sorra járta a különböző gyárakat és bányákat, s titokban készített felvételeket az ételhordójában becsempészett kamerájával, mindezt azért – mint mondta –, hogy „megmutasson dolgokat, amelyeket meg kell változtatni”. A felvételek készítése közben Hine információkat gyűjtött a gyerekekről: mennyi idősek, kik ők, mióta dolgoznak ott és mivel foglalkoznak.
1916-ban Amerika-szerte ismertté váltak az embertelen körülményekről tanúskodó képek, a közvéleményt pedig sokkhatásként érték a gyermekmunka bemutatását ábrázoló fotók. A Nemzeti Gyermekmunka Bizottság (National Child Labor Committee, NCLC) a gyermekmunka korlátozását törvényi szinten szerette volna kimondani, de a legfelső bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította (Hammer v. Dagenhart, 247 U.S. 251 1918), s egészen a New Deal és Franklin Delano Roosevelt megérkezéséig kellett várni, hogy a kérdést ismét szövetségi szinten szabályozzák (1938, Fair Labor Standards Act).
A tudósok szerint megkérdőjelezhető annak a gazdaságnak a természete, amely a gyerekeket arra kényszeríti, hogy gyárakban, malmokban és bányákban dolgozzanak. A gyermekmunka hátterében egyrészt az ipari kapitalizmus állt, másrészt pedig a szülők kezdeményezték, hogy a gyerekek pénzt keressenek. A szegény családok esetében a gyerekek keresetére is szükség volt a család eltartásához, de az is gyakran előfordult, hogy a szülők a saját életszínvonalukat akarták növelni a gyermekeik által keresett pénzzel. A gyermekmunka sokkal elterjedtebb volt a mezőgazdasági társadalmakban, mint az ipari társadalmakban, mivel a tradicionális kultúrákban a szülők és a gyerekek is elfogadhatónak tartották a gyermekmunkát.
A kényszerítő körülmények:
„Szerettem iskolába járni, de amikor apám meghalt, nem tudtuk tovább fizetni a tandíjat. Ezért jöttem ide.” – mondja a 15 éves Niak, aki Lupatapa egyik gyémántbányájában dolgozik.
„Nincsenek adatok, mert senki sem beszél róla, de a prostitúció nagy probléma. Esténként akár 13 éves lányok árulják magukat, hogy legyen miből megélniük.” – mondja egy tanár.
„A legtöbb diák szülei a bányákban dolgoznak. Bizonytalan a keresetük, ráadásul sok gyereknek el kell tartania saját magát. Akik nem maradnak ki az iskolából, azok reggel dolgoznak, és délután járnak iskolába. De addigra túl fáradtak, nem tudnak koncentrálni és gyakran elalszanak az órákon. Azért is nehéz, mert legtöbbjük naponta csak egyszer eszik.”
„Korábban 7 éves gyerekekkel is ásattak, ma már a legnehezebb munkákat kamaszok és felnőttek végzik.” – mondja Diane, az UNICEF helyi gyermekvédelmi munkatársa.
Forrás: http://szerkeszto.gportal.hu/gindex.php?pg=35094850
