Fabinyi Rudolf (Jolsva, 1849. május 30. – Budapest, 1920. március 7.) kémikus, egyetemi tanár, a szerves kémiai kutatás egyik hazai úttörője. A budapesti tudományegyetemen nyert 1875-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Kétévi németországi tanulmányútjáról visszatérve a budapesti műegyetemen adjunktusként, 1878-ban a budapesti tudományegyetemen, majd ugyanettől az évtől a kolozsvári egyetem elméleti és gyakorlati kémiai tanszékén tanárként oktatott, egyben a kolozsvári állami vegykísérleti állomás igazgatója is volt. 1899–1900-ban az egyetem rektora. A Magyar Kémikusok Egyesületének első elnökévé választották.
Nagy jelentőségűek a molekulasúly újabb meghatározási módszereiről közölt tanulmányai. 1898-ban Ceracidin néven elsőként állított elő és szabadalmaztatott benzopirillium sót. E vegyületből származtathatók a növényi színanyagok. Ez utóbbiak vizsgálatáért Willstätter és Robinson Nobel-díjat kapott. Fontosabb értekezései az általa szerkesztett Vegytani Lapokban (1882–1889) és az Erdélyi Múzeum Egylet kiadványaiban jelentek meg.
Hazánkban az elsők között ismerte fel például az elektromosság szerepét a kémiai kutatásokban. Már 1879-ben vizsgálta az egyenáram hatását különböző fémekre, továbbá a nagyfeszültségű áramnak hatását gázelegyek abszorpciójára. Megállapította azt is, hogy a nagyfeszültségű elektromosság lassú kiegyenlítődése a széngázakban szintetikus folyamatokat is létesít (1884).
Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/fabinyi_rudolf_szuletesnapja__1849
