Magyar javaslatra (Gyermekekkel a Természetért Egyesület), 2013-ban indult útjára a Források napja, melyet május 19-én ünneplünk. Az ENSZ-től kérték az ünnep bejegyzését, és az UNEP (ENSZ környezetvédelmi szervezet) a kezdeményezésről 86 országot tájékoztatott, s felhívást intéztek a csatlakozásra. Az ünnep célja, hogy felhívják az emberek figyelmét a források fontosságára, természeti kincseink megőrzésére, életünkben betöltött szerepére, a környezettudatos életvitelre, valamint arra is, hogy aktívan vegyenek részt forrásaink megóvásában, tisztántartásában, különösen ezen a napon.
Mi a forrás?
A források a felszín alatt található vizek (talajvizek, rétegvizek és karsztvizek) rendszerint természetes felszínre törése, mely lehet állandó vagy időszakos jellegű.
A források jellemzően a folyóvizeket (ereket, patakokat, folyókat, folyamokat) táplálják, de vannak tavak mélyén felbukkanó források is. A látszólag alig csörgedező források a Föld édesvízhálózatát táplálják, amelyben hatalmas mennyiség: 1230 km3-nyi víztömeg mozog. A nagy földi vízkörforgásnak is fontos láncszeme a forrás, hiszen a légkörből hulló és a talajba, kőzetekbe beszivárgó csapadék jelentős része a források kapuin át kerül újra a napvilágra.
A természetes források élőhelyi jelentősége igen fontos
Mivel a források vizének minősége (ásványianyag- és gáztartalma, kémhatása, oxigéntartalma, tisztasága, hőmérséklete, fényviszonyai, áramlási sebessége, vízhozamának nagysága és annak változása) erősen eltérhet – akár néhány méteren belül is –, így egy forrás más-más környezeti feltételeket kínál az élethez. Ugyanakkor az idők folyamán egy-egy forrásnál ezen adatok csak kis mértékben, vagy alig változnak. (Talán csak a vízhozam lehet bizonyos forrástípusoknál erősen változó.) Tehát mivel más és más a vizes környezet, ezért a források élővilága is jelenősen különbözhet egymástól. Ekképp sokszor előfordul, hogy egy-egy forrás vagy forráscsoport élővilága egyedi, csak ott található bennszülött (endemikus) lényeket rejt. Ezek lehetnek egysejtűek, egyszerűbb növények, de férgek, csigák, rákok, sőt akár gerincesek is.
A hazai források jelentős része védett területen található, hiszen hegyvidéki és dombsági erdeink – ahol a források zöme fakad – sok esetben országosan védett és/vagy Natura 2000-es területen találhatók.
A felszíni forrásokhoz néhol szabadon hozzáférhetünk (turisztikai), néhol elvezetik csőrendszerben, távoli felhasználásra (ásványvíz, termálforrás, gyógyfürdők).
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (23. § 2. és 3. b.) szerint minden olyan forrás, mely vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet - akkor is, ha időszakosan elapad -, külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is védettséget élvez.
A források csoportosítása
A forrásokat csoportosítják geológiai – hidrológiai, biológiai, tájhasználati, hőmérsékleti adottságuk, állandóságuk, kémiai összetételük alapján.
Turisztikai szempontból kiemelhetjük azokat a forrásokat, amelyeknek csodatévő, mitikus jelentőséget tulajdonítanak, vagy azokat a forrásokat, amelyeket az erdőt járó emberek látogatnak, a turistautak mentén.
Védjük a forrásokat!
Ne feledjük, ha a forrást védjük, a belőle táplálkozó kis eret, csermelyt, patakot, folyót is óvjuk lakóival, vízhasználóival együtt! S ez utóbbiak között mi, emberek is ott vagyunk.
Forrás: http://szerkeszto.gportal.hu/gindex.php?pg=36334845; http://forrasvizorzok.eu/forrasviz
