Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

Lélekbogáncs - Szedő Tibor és Sári Kati alkotásainak válogatott műveiből

Műsorvezető: 2022. augusztus 17. szerda, 07:06 Meghallgatva: 352 alkalommal

Sári Kati

1.    Vagyunk egymásnak
2.    Könyv előttem-könyv mögöttem
3.    Búcsú kópétól
4.    Gondolatok a költészet napja előtt
5.    A gyámoltalan kisfecske

Szedő Tibor


Lélekbogáncs
Megragad bennem a szó,
szúrós betűk simogató
szavakká szelídülnek,
lélekölelés tapad a szívhez,
elme az ajakra gondolatot vés.

Tolvaj szarka az érzelem,
csendem mélyről előbuggyan,
bebugyolált lelkem,
körmöl az alkotó kéz,
olvasó szeme sorok közt
vágtat, mint szilaj paripa.

Kifordul magából az idő,
felfűzött percek gyöngysora,
tekintet forr a költeményre,
mint szívhez a lélekbogáncs.

Szétfolyik bennem a színes
fantáziám festékje,
tenyerem alatt magányom
a támaszték,
vágyam tükrébe
olvad képmásom.
Budapest, 2021. november 22.


Az idő szómagjai
Csend vonója az idő
hangszerén hajnalt dalol,
múlt arcára rovátkákat
húz az idő gereblyéje,
idő díványára a hamvadó
perc szürke pernyéje hull,
évek kopott szíja az idő
nadrágján egyre szűkül,
ezerarcú évszakok képére
más-más álarcot mázol
az idő, lét recsegő szekere
az idő útján terhétől felsír,
napok rőzséit egy halomba
gyűjti a ráncos idő, tájon idő
cserepeit a fény sugárnyalábjai
szárítják, csillagnyájat terelget
az idő koromfekete égbolton.
Hajdúnánás, 2021. október 25.


Csendszilánkok
Ágyat vet a csend,
kispárnáját igazgatja,
álom gyöngye a szempilláján,
múlt morzsáit szétmorzsolja.

Tájra avart szór a csend,
ősz paplanját felrázza,
idő kopott fonala az anyagán,
fa ága fény leplét magára húzza.

Égre felhőt seper a csend,
fodrot is varr ruhájára,
magaslat szárnya halkan suhan,
tolla hullik a mező tarka díványára.

Napot elkendőz a csend,
mindenség vörös tekintetét,
lenyugvó Napkorong arca lázban ég,
szürkület fedi a napsugár arany kezét.

Pocsolyában ring a csend,
szél langy karja altatgatja,
csodálkozó est csillagokat számol,
Hold hídját a sóhajából fonogatja.
Budapest, 2021. szeptember 8.


Anyai lélekölelés
Tágra nyílt szememből
emlékek könnye
gördül, hűs hajnal
vagy, édes harmatot
tüsszentesz átlátszó
ablakom üvegére.
Kezed kezemre selymes
fátyolként simul,
szellő múltad porát
homlokom árkaiba hinti,
idő morzsáit csipkeded
langy tenyerembe.
Lelkem szétszórt gallyait
szedegetem, szívem zárt
ékszerdobozába csak
szereteted hatolhat be,
csended csendem
takarójával betakar.
Percek fonata közt
lélegzeted, szoros ölelésed
ragaszkodásod szignója,
testemben szétáradó
tüzes vér lávája Te vagy,
hiányod üres poharát
mosolyom tölti meg.
Budapest, 2021. május 2



Hiányérzet
Éhes a Föld,
lélektáplálék szív bugyraiban,
szeretetet eltolvajló kezek,
magány semmit majszol,
gyűlölet ölébe roskad a fájsz,
kicsavart lét hajtásai,
csend kenyere ízletes étek,
mohó kapzsiság mindent bekebelez.
Szomjas a Föld,
arc vattaként sós könnyet beszív,
napok gyalogútján verejték,
múlt iszapja a pocsolya alján,
szó lédús leve az ajkon szomjoltó.
Meztelen a Föld,
pórusai kendőzetlenek,
tar bokrok ága égi imát párologtat,
fák levelei közt a szél varázslatot susog,
mohátlan kövek a félelemtől fáznak.
Gyarló a Föld,
századok sok embert leigáztak,
évek ecsete az évszakok képeit festik,
csontok és lelkek törnek apróra,
harmat lencséjét a torz valóság sérti,
levegő után kapkod a Világ,
hideg a szív,
lélek is lassan kihűl.
Budapest, 2021. október 4.


Hulló levelek
Hulló levelek                              
üvöltő szelek,
múltfoszlányok és időfércek,
föld testén hegek,
mennyben angyalkezek,
ég lépcsőjén léptek,
magaslaton mindent látó szemek,
hulló levelek,
őszi fák meztelenek,
lombtalan platánligetek,
viharban hullámzó fűtengerek,
moharuhás kéregtestek,
szétáradó özönpercek,
tájat festő rozsdabarna ecsetek,
elmúlás ajtajába bevert szögek,
hulló levelek,
természet kilincsén harmatcseppek,
évszakok festményén színes keretek,
pillanat szekere alatt nyikorgó kerekek,
hónapok hátán nehéz terhek,
szárnytalanul szálló kóbor lelkek.
Budapest, 2021. augusztus 17.


Tompuló égi táj
Est csillagokat könnyez,
égbolt felhőpárnájára
csend hajtja fejét,
magaslati tájon Hold
szoknyája alatt múltat
őriz, szél tücsökzenét
ringat természet
virágmintás ágyában,
éj rügye fakad menny
kertjében, lét sötétedő
függönyére nesz
csimpaszkodik,
tompuló hangok,
színek egyre szürkülő
ruhában, álom megfújja
kürtjét, végül
egybeolvadó
formák fáradt játéka.
Budapest, 2021. június 7.



Átcsorogtál szívem kulcslyukán
Leudvarolom ajkadról a mosolyod,
csend fátylába csomagolom édes hangod.
Szívem fiókjába rejtem a szíved,
átöleli testem habkönnyű lelked.

Csókot hímzek arcod terítőjére,
örömkönnytől teli a szemed medre.
Fogva tartja testem varázsod lánca,
bennem vágy tüzes rítus tánca.

Kihűlt lábnyomodban emlék vagyok,
meleg karjaid közt elolvadok.
Felöltöztetsz a jókedved ruhájával,
kiszínezed szürke napjaim becéző szavaiddal.
Budapest, 2020. november 29.


Elmúlt évem zárt ablaka
42 év gallyait szedegetem,
múlt kockáit vetíti le emlékezetem.
Évek faragták bölcsességem,
lelkem mankója erős hitem.

Hajamba rejtett ősz hajszál,
napjaim útján idő kószál.
Elmúlás arcomon ráncokat kaszál,
szívem malma múló percet darál.

Eddigi létem ujjaim közt átpereg,
falon táncoló árnyékom délceg.
Üres lapon körmölve tollam serceg,
esti lámpafény asztalomon remeg.

42 éve viselem testem bőrruháját,
koptatom ízületeim mozgatórugóját.
Bezárom tegnapom ajtaját,
megolajozom lendületem motorját.
Budapest, 2021. október 22.


Szárnyak
Repdeső életszárnyak,
lét egén szálló vágyak,
ajakon mosolyszárnyak,
szívet őrző magházak.
Mennyben lélekszárnyak,
felépített sikervárak,
letört bizalmi szárnyak,
arcokon hamis mázak.
Földre hulló könnyszárnyak,
átszakadt bánatgátak,
csapdosó madárszárnyak,
esőt gyűjtő sziromtálak.
Budapest, 2021. július 20.


A Magyar Nyelv
Nyelv alá tapadó betűmorzsák,
ízletes szavak a szájüregben,
hangszálról hangok csordogálnak,
mint édes mézcseppek,
szószirmok a puha ajkon illatoznak.

Bántó szavak, mint hűtlen
szerető fájó szónyilai,
lélek torkán a lélegzet fojtó bilincse, a
Magyar Nyelv arany tintával írt betűi,
évszázadok múltja visszaköszön,
szív anyagából a gyűlölet grammnyi
szeretetet kicsavar.

Ember gondolatainak közvetítője,
szétáradó betűk a füzetben,
mint eső után növekvő víztócsa,
érzések foltja az arcon száradó könny,
szavak zűrzavarában Költő a vers
egyenletét végül megoldja.
Budapest, 2021. november 14.


Viaszkönnyek
( Halottak napjára)
Viaszkönny a gyertya fájdalma,
elhunyt lelkek ifjúságot idéznek,
gyászos magány ül a sírokra,
öreg sors tördeli megfáradt kezét.

Emlékek láncán múlt gyöngyei,
tenyerébe pityereg a csend,
törött szívet ölelés ragasztja meg,
szomorú angyalarcok a mennyben.

Ezernyi mécses sárga lángnyelve,
elhunytak hangját sodorja a szél,
fogyó napok kenyerét idő rágja,
sírkőre moharuhát varr az elmúlás.
Hajdúnánás, 2021. október 31.


Már...
Már kibontott Új Év,
levegőben szétáradó hév.
Múlt terhét válláról leveti,
pozitív gondolatot elülteti.

Már átvágott célszalag,
Új Év saját útján ballag.
2021 naplójába írt szó,
remény tűje álmokat varró.

Már befejezett Óév leltár,
újabb feladatok füzete kopár.
Rügyező esztendő virága,
lelkének illatos boldogsága.

Már leporolt jelen polca,
üde év mosolygó arca.
Idő karcol lét üres lapjára,
érzés ül szavak vonatjára.

Már múló perc kivasalt,
pillanat mindent felfalt.
Új Év siker nett öltönyében,
vér csörgedez harcos szívében.
Budapest; 2021. január 1.


Az ajándék Te vagy
Az ajándék Te vagy,
öltöztesd ünneplőbe lelked,
szeretet igazi kincs,
Benned van a fény.

Az ajándék Te vagy,
oszd szét mosolyod,
boldogság kenyere el nem fogy,
arcodon szétömlik a csend.

Az ajándék Te vagy,
kínáld lelked gyümölcsét,
szemed tükrében hajnal karca,
szív pajzsán a jó barát áthatol.

Az ajándék Te vagy,
álmod színes szivárványa,
test csomagolásán ölelés a masni,
Belőled a zene előtör.
Budapest, 2021. december 5.


Estvánkos
Homokórában a múlt,
idő szemcséi gyorsan peregnek,
őszbe vegyül a rozsdabarna perc,
fényképen pókhálót szél lenget,
huzatot lélegez a kitárt ajtó.

Asztalon por kosztümje,
magány a székre csendet horgol,
kulcslyukon arany fény átszökik,
pillanat égre fonja az estet,
magaslat ecsete csillagokat pettyez.

Úttestre ájul az árnyék,
sötétség Holdat majszol,
árva falevél hever a padon,
szerelmespár talpa alatt kavics csörög,
angyalszárnyak a horizonton,
menny felhőpárnát felráz.
Budapest, 2021. november 29.


Az új nap varázsa
Új nap csomagolását
bontogatja a pirkadat,
hajlékony balett táncos az árnyék,
csend lépked a redőnyön,
égbolt még szürke lepelben.

Új nap ajándéka üde
harmat a fűben,
kilép komfortzónájából a tér,
hajnal még érintetlen függönyén
fény játszik.

Új nap hangszerén
hangol a szél,
lét ecsete hűs reggel
festményét alkotja,
természet könnyes szeme előtt
elmosódik a táj.

Új nap a horizontra
felhőket maszatol,
meztelen ágak fohásza,
jelen az ablakra dércsipkét hímez,
begyújt kandallójába a Nap,
elmúlás fészkel a
rozsdás avarban.
Budapest, 2021. november 16.



Elfogy az év kenyere
Elillan az év, mint a cigaretta füstje,
lét szab új ruhát a holnapra,
emlék rongyából kicsavart múlt,
reménykéz a jövő színdarabját írja,
hajnal csend bábjában.

Sorsúton álmok színes kavicsai,
elcsepeg az év, mint az olvadó jégcsap,
évszakok elpárolgó vegyülete,
viharban lázad a kócos hajú szél,
időhalmazban percmorzsák.

Fényt köhög fel a jelen,
elégő év, mint tűzhelyben a fahasáb,
tél kabátjára természet tűz gombot,
lángol a pirkadat szeme alja,
hónapok dominói lassan elfogynak.
Budapest, 2021. december 16.



Vége
Hámló vakolat a múlt,
napok csontjai porladnak szét,
lét hideg keze reszket,
idő rágja át magát hónapok falán,
vége.
Új reményt szülnek a reggelek,
meghámozott élet,
évek rétegei alatt emlékek,
elme gondolatvonata az agy sinén,
rozsdásodó észkerék,
vége.
Méltóság fejet hajt az alázat előtt,
álom szirmait tépegeti a jelen,
sors kapzsi percrabló,
tolvaj pillanat ujja a nyakon fojtó gyilkos,
ember a saját testében zsákmány,
fogva tartja félelme,vége.
Átszabott arc maszkja,
letörölhető máz a hangulatváltozás,
öregséggel észlelés tompul,
gyertyát gyújt lélekben a csend,
szív az ifjúság dalát dobogja,
vége.
Budapest, 2021. december 9.

Ágak
Fa ágai alatt
lét lüktet,
évek vérkeringése
rostjai közt,
múlt sóhajtása
halk lombhullás.

Korhadt perc,
pillanat száraz
faforgácsa,
idő vés stigmát
kéregre.

Hónapok reccsenő
lécein csend
gyalogol,
jelen gyalulja
simára anyagát.

Ágak jövő
vásznára reményt
karcolnak,
napszakok
foltjait árnyékok
kendőzik.
Budapest, 2021. június 30.



Az ősz zenélő billentyűi
Szél motoz az álommintás ablakon,
őszillat ágak közt átfúj,
rétről lerántja köd leplét a csend,
természet vállára szórt gallyak,
hajnali harmatot gyűjt az ősz,
múlt kavicsai avarágyon,
elsárgult percek levele,
táj keretéről a színek lefolynak,
lét fülébe suttog a szél,
ősz lehelete hűs kabát,
magány az elmúlás fűszálát kitépi,
idő ecsete múlt vásznán táncol,
napok ingére sárgombot varr az ősz.
Hajdúnánás, 2021. augusztus 28.



Szárnypróbálgató
Miért tör bárki pálcát a fejem felett?
Külső behatások formálják jellemem.
Impulzusok faragják a lelkem.
Tanítanak, tavaszi hajtásként hajlok.
Idővel kérgesedik stílusom.
Stabil középút kifizetődő számomra.
Próbálgatom a szárnyaim.
Emberöltőnyi létem emlék az utókornak.
Nem én vagyok az Isten,
agyam bőrbe csomagolt gépezet.
Elmém falai közé rekedt gondolataim.
Miért játszom macska-egér
harcot önmagammal?
Hol találom a siker ajtajának kulcsát?
Ki vagyok valójában?
Csont és vér a testem halmazában.
Könnyem az érzés mérlegén tócsa.
Górcső alá veszem a hitem.
Hány évig bimbózik még
újra és újra tudatom?
Megbecsülést szeretnék!
Nem adják ingyen, tudom.
Harcra születtem, a kudarcok
jó irányba terelnek.
Mielőtt győztem, előtte
sokszor elbuktam.
Könyöradományra nincs szükségem!
Csak próbálgatom a szárnyaim,
napról napra erősebb vagyok.
Budapest, 2021. december 28.


 

Adás hallgatása


Partnereink

Fárszer Bt.

Fárszer Bt.

Szervánszky cuk.

Szervánszky cuk.

Krausz és Társai

Krausz és Társai

Belvárosi patika

Belvárosi patika

Merkbau Zrt.

Merkbau Zrt.

Babud és Társa

Babud és Társa