Jánosi Ferenccel a tiszabecsi helyzetről, egyházi adomány szállításról, a befogadásról, elfogadásról beszélgettünk

Jánosi Ferenc a keceli pünkösdi egyház prestbitere, Rémán Dániellel lelkészükkel járt nemrégiben Tiszabecsen, a magyar-ukrán határ menti településen. Nem mentek üres kézzel, ahogyan most sokan segítenek, kisteherautókkal vitték az összegyűjtött adományokat. Mesélt az ottani krízishelyzetről, az ukrán, kárpátaljai menekültek nehézségeiről. A helyszínen van a pünkösdi egyháznak imaterme, mely most menekült befogadó hellyé alakult. Az emberek, szervezetek segítenek amivel tudnak, a település nem épp gazdag lakóitól kezdve mindenki. Sokszor a konkrét adományokon kívül, az információ, a jó szó, a megértő mondatok és tekintetek, valamint egy-egy ima is óriási segítség. Hisz egyik pillanatról a másikra elveszteni minden biztonságot a lábunk alól, olyan krízis, melyet elviselni borzasztóan nehéz. Bibliai példa vonul végig a beszélgetésen, az irgalmas samaritánus példázata, az önzetlen segítség legszebb példája. A beszélgetés végét egy imádság zárja, mely most szóljon a menekülőkért, mindannyiunkért, hogy megnyíljon a szívünk és kezünk a segítésre, szolidaritásra! Feltétlen tartsanak velünk!