Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

A tudomány mai állása - Hiába élnek a tenger mélyén, mégis a felszínhez kötött bioritmussal rendelkeznek a mélytengeri kagylók

Műsorvezető: 2020. szeptember 15. kedd, 09:46 Meghallgatva: 537 alkalommal

Magyar kutatók jöttek rá, hogyan lehetne megmenteni a kérészeket. A rovarok minden évben augusztus környékén jelentek meg a Dunán és Európa más folyóin. Egészen az 1960-as évek végéig. Akkor azonban nagyot csökkent az egyedszámuk és majdnem 50 évig nem volt nagyobb rajzás. Ennek oka valószínűleg a víz szennyezettsége és a kedvezőtlen táplálékviszonyok lehetnek. A 20. század második felében a nagyvárosi szennyvíztisztító üzemeket folyamatosan modernizálták, aminek eredményeként a folyók tisztábbak lettek és így jobban megfeleltek a kérészeknek is. Így a Duna budapesti szakaszán is újra megfigyelhető a kérészrajzás. Nyolc évvel ezelőtt az óbudai lakosok beszámolói szerint késő este ellepték a rovarok az Árpád hidat, majd a jelenség pár nappal később a Szentendrei-Dunaágnál, Tahitótfaluban is megismétlődött. Ez egyrészt örömteli hír volt a szakemberek szerint, hiszen a védett kérészfaj ismét tömegesen jelent meg, másrészt az állatok nem tudták beteljesíteni küldetésüket, mivel az utcai lámpák csapdájába estek és kis idő elteltével utódnemzés nélkül az aszfalton pusztultak el. A jelenséget épp a kérészek sajátos szaporodási viselkedése idézte elő. A nőstények ugyanis a párzás végén hatalmas rajokban repülnek a víz fölött folyásiránnyal szemben. A repülésüket a vízfelszínről visszaverődő vízszintesen terjedő poláros fény határozza meg. A fény ugyanakkor a hidaknál hirtelen eltűnik a híd tükörképe miatt. A kérészek emiatt megzavarodnak és nem tudnak tájékozódni. Ez okozza, hogy hatalmas, akár milliós tömegekben feltorlódnak a híd előtt. Mivel a mesterséges fények vonzzák a rovarokat, elhagyják a vízfelszínt és a híd lámpáihoz repülnek. Ott kimerülnek és az aszfaltra esnek. Annak érdekében, hogy megvédjék a dunavirágzást, az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet és az ELTE Környezetoptika Laboratórium kutatói több kísérletet is elvégeztek a rovarok látásával. Ennek köszönhetően sikerült kidolgozni egy megfelelő védelmi rendszert, egy fénysorompót a rovarok számára. A módszert az Ipolyon és a Rábán is tesztelték és a tapasztalatok szerint hatékonynak bizonyult. A kérészek számára ugyanis ez vonzóbb, mint az utcai lámpák fénye, így a víz közelében maradnak és násztánc végén az aszfalt helyett a petéikkel együtt a vízbe hullanak. Tavaly tavasszal, a világon elsőként Tahitótfaluban, a Tildy Zoltán hídon kialakítottak egy innovatív, az időjárási viszonyoknak ellenálló fénysorompó-rendszert. A hosszas kutatómunka eredményeként kiderült, hogy a kérészeket leginkább a kék fény vonzza. A hídpillérekre a folyásirányban a víz felé fordított nagy fényerejű lámpákat szereltek. A kérészek rajzási időszakában a reflektorok automatikusan bekapcsolnak. Ahhoz ugyanakkor, hogy eléggé hatékony legyen a rendszer, szükség volt arra is, hogy a hídlámpák fénye ne legyen csábító a rovarok számára. Ezért lecserélték a világítótesteket olyanokra, melyeknek a fényerejét szabályozni lehet. A kutatók szerint, ha a kérészek rajzásának közelében lévő hidakra telepítenének ilyen mesterséges fénysorompókat, akkor a rovarok nem az úttesten fejeznék be az életüket, hanem a vízben. Ezzel egyrészről biztosítják a következő generációt, másrészről hozzájárulnak a vízi ökoszisztéma egyensúlyához.


A világűrből fedeztek fel pingvinkolóniákat. A brit antarktiszi kutatóprogram munkatársai a Sentinel-1 űrmisszió adatainak értékelése közben fedezték fel az összesen 11 új kolóniát, közölte az Európai Űrügynökség. Hozzátették, hogy nem magukat az állatokat látták meg a felvételeken. A pingvinek ugyanis túl kicsik ahhoz, hogy a műholdfelvételeken észre lehessen őket venni, ugyanakkor akaratlanul is hatalmas jeleket hagynak hátra, melyek segítenek a nyomukra akadni. A röpképtelen madarakat az ürülékük alapján azonosították, hiszen a pingvinek óriási guanófoltokat hagynak a jégen. A műholdas megfigyelés nagy segítséget jelent a kutatóknak, mivel az állatok nehezen megközelíthető helyen élnek, ahol nagyon hideg van. A hőmérséklet akár mínusz 50 Celsius-fokig is süllyedhet. A most felfedezett 11 új császárpingvin-kolónia azt jelenti, hogy a teljes antarktiszi kontinensen 61 ilyen kolónia él. A becslések szerint kis kolóniákról van szó, amelyek összesen 5-10 százalékkal emelik a császárpingvinek egyedszámát. Ezt azt jelenti, hogy a költőpárok száma 265 500 és 275 500 közé tehető.



Egy bőr nélküli cápát találtak Szardíniánál. A Földközi-tengeri szigetnél a kutatók hálójába még 2019 nyarán akadt a macskacápa. Az állatnak gyakorlatilag teljes mértékben hiányzott a bőre. A különleges halról a közelmúltban publikáltak tanulmányt. A cápák számára a bőr különösen fontos. A testüket úgynevezett fogpikkelyek fedik, amelyek parányi módosult cápafogakra hasonlítanak. Ezek a fogpikkelyek nagyban segítik az úszást, ennek köszönhetően ugyanis sokkal gyorsabban képesek haladni, ráadásul védelmi szerepe is van, hiszen mivel ezek az apró lemezkék folyamatosan mozognak, azokon a kórokozók nem képesek megtapadni. Vagyis a bőrük tulajdonképpen az immunrendszerük első védvonala. A tavaly kifogott, bőr nélküli foltos macskacápa esetében ez a védvonal teljesen hiányzott. A tanulmányban azt írják, hogy egyetlen réteg sem volt felfedezhető az állat testén. Még a felhám sem, aminek épp az a feladata, hogy folyamatosan megújítsa a pusztuló szarurétegeket és fenntartsa a bőr legfelső védőrétegét. Mivel a bőr a cápáknál különösen fontos, ezért annak hiánya az elgondolás szerint végzetes, de az 500 méteres mélységben kifogott macskacápánál ez mégsem okozott gondot. Sőt! Az állat egészséges és jól fejlett egyed volt. Azt, hogy a különleges élőlénynek miért nem fejlődött ki a bőre, egyelőre nem lehet tudni. Az egyik lehetséges magyarázat a fejlődési rendellenesség.


Szociális életet élnek a cápák. Kiderült ugyanis, hogy ezek az állatok is kötnek barátságokat. Tengerbiológusok a Csendes-óceánban élő szürke szirtcápákat tanulmányozták a Hawaiitól mintegy 1600 kilométerre délkeletre lévő Palmyra korallzátonynál. A cápákat akusztikus adókészülékekkel és kamerákkal követték. Mint kiderült, ezek a ragadozók nem magányosak, épp ellenkezőleg. Széles baráti kört ápolnak és hosszú évekig tartó kapcsolatokat alakítanak ki. Vagyis az eddig ismertnél sokkal összetettebb közösségi életet élnek. A tudományos kutatás négy évig tartott és ez idő alatt voltak olyan példányok, amelyek végig fenntartották egyes társaikkal a szoros kapcsolatot. A tengerbiológusok alaposan dokumentálták a szürke szirtcápák viselkedését. Feljegyzéseikből kiderül, hogy a halak mintegy 20 fős csoportokban töltötték a reggeleket a korallzátonynak ugyanazon a részén, majd a nap nagy részén mindegyikük másfelé volt, de a másnap reggelt újfent együtt töltötték. A Floridai Nemzetközi Egyetem tengerbiológusa, a tanulmány vezető szerzője azt mondta, a cápák meglepő állatok, még most is eléggé félreértjük őket. Bár nem minden cápa él közösségi életet, néhány a magányt kedveli, ugyanakkor most már megvan rá a lehetőség és megvannak a szükséges eszközök ahhoz, hogy figyelemmel kísérjék és megértsék a közösségi életüket.


Hiába élnek a tenger mélyén, mégis a felszínhez kötött bioritmussal rendelkeznek a mélytengeri kagylók. A tengeri állatok közül nagyon sok követ valamilyen természetes folyamatot, ritmust. Így például a napfény, vagy a holdfény változásait, vagy az árapályt, esetleg az évszakokat. Az emberiség jelenleg nagyon kevés információval rendelkezik arról, hogy ott, ahová a fény már nem  jut le, milyen ritmus szerint élnek az állatok. Az Atlanti-óceánban a Közép-Atlanti-hátságon megfigyelt kagylók 1700 méterrel a vízfelszín alatt élnek a mélytengeri hőforrásoknál. Itt az árapály jelenség, vagy például a nappal és az éjszaka változása már egyáltalán nem érezhető, a kagylók mégis ezen ritmusok szerint élnek. Egy nemzetközi kutatócsoport speciális videókamerákkal figyelte a puhatestűeket, illetve szabályos időközönként mintákat vettek az állatoktól, hogy megvizsgálják a génkifejeződést, ezzel keresve a bioritmust irányító gének esetleges működését. A felvételek szerint a kagylók két ciklus szerint nyíltak és záródtak. Volt egy 12 és fél órás és egy 26,3 órás ciklus. Ezen kívül a génkifejeződés az árapállyal összehangolt ciklikusságot mutatott, pedig 1700 méter mélyen az árapály hatása már érzékelhetetlen. A kagylókat laborban is megvizsgálták, ahol a fény és a sötétség változásaira adott reakcióikat tanulmányozták. Kiderült, hogy a laborban is a fény változását követte a génkifejeződés, vagyis a kutatók szerint a puhatestűek annak ellenére is érzékelik a fényt, hogy egyébként a teljes sötétségben élnek. A feltételezések szerint a mélytengeri kagylók a sekélyebb vizekben élő kagylókból fejlődtek ki.


Sehol máshol nincs annyi növényfaj a világon, mint Új-Guineában. A Zürichi Egyetem vezetésével készült tanulmányból kiderül, hogy az Ausztráliától északra található szigeten, mely a Föld -Grönland után- második legnagyobb szigete, 13 ezernél is több növényfaj található meg. A vizsgálatok szerint összesen legalább 13 634 növényfajnak ad otthont a trópusi sziget, ahol az ökoszisztémák széles skálájával lehet találkozni, egészen az alföldtől a hegycsúcsokig, a mezőségektől a dzsungelekig. A svájci intézmény evolúcióbiológiai és környezettudományi intézetének munkatársa elmondta, a világ minden tájáról származó tudósok a 17. század óta gyűjtik, tanulmányozzák, archiválják az Új-Guineai növényeket. Eddig úgy becsülték, hogy 9 ezer és 25 ezer között változik a növényfajok száma a szigeten. Most azonban a szakértő vezetésével 19 ország 56 intézményének 99 tudósa elkészítette az első olyan listát, melyet valóban szekértők ellenőriztek. Így jött ki az eredmény, miszerint Új-Guineán és a környező szigeteken legkevesebb 13 634 szövetes vagy magasabb rendű növényfaj honos. Ez azt is jelenti, hogy Új-Guinea hivatalosan a világ leggazdagabb flórájával rendelkező szigete és ott húsz százalékkal több növényfaj található meg, mint Madagaszkáron, vagy például Borneón. Új-Guinea különlegessége emellett az, hogy az itt előforduló fajok nagy része, 68 százaléka endemikus, ami azt jelenti, hogy kizárólag itt fordul elő. A fajok között egyébként a legnagyobb családot az orchideák alkotják, a listán lévő növények majdnem egyharmada pedig fa. A tanulmány társszerzője, a Zürichi Egyetem botanikus kertjének tudományos kurátora azt mondta, a lista nemcsak arra jó, hogy csokorba szedi a már felfedezett fajokat, hanem arra is, hogy az új fajok felfedezését is javítja. A szakértő szerint a következő 50 évben további 3-4 ezer új növényt adnak majd hozzá a listához.


Száz évig tartó kísérletet kezdtek Norvégiában. A Spitzbergákon létrehozott globális magbank kutatói a Föld 13 legfőbb gabonaféléjét vonták be a tudományos munkába, mely legalább száz évig tart. Ennek célja, hogy meghatározzák a vetőmagok élettartamát. Az első minták augusztus végén érkeztek meg a létesítménybe. Az első intézmény, amelyik vetőmagokkal járult hozzá a kutatáshoz, az Ausztriában lévő Leibnitzi Növénygenetikai és Terménykutató Intézet. A létesítmény génbankjának illetékese azt mondta, a búza, a rozs, a borsó, a saláta és a káposzta magjaival járulnak hozzá a kutatáshoz. Ezek a magok az osztrák intézmény kísérleti mezőin tavaly termesztett növényekből származnak. A norvégiai Spitzbergákon létrehozott vetőmagraktár többi partnere 2021-től csatlakozik a százéves kísérlethez és így a következő 2-3 évben összesen 9 további termény magját szállítják majd be a magbankba. A földrengés- és atombiztos tárolóban egyébként már most is több mint egymillió növényfaj magját őrzik mínusz 18 Celsius-fokon. Ezzel a kísérlettel párhuzamosan az osztrák intézmény speciális tárolóiban is elhelyezik az öt génbankból származó mintákat. Itt folyékony nitrogénben, mínusz 196 Celsius-fokra hűtik azokat, hogy ezzel is lassítsák az öregedési folyamatot. Az osztrák Növénygenetikai és Terménykutató Intézet munkatársa azt mondta, az a tervük, hogy száz év elteltével összehasonlítják az itt és a Spitzbergákon megőrzött magok minőségét. Hozzátette, hogy a következő időszakban ezért mind magokat, mind magőrleményeket eltárolnak, majd időről időre összehasonlítják az eredeti összetevőiket, hogy kiderüljön, milyen mértékű a magromlás és milyen annak folyamata 100 esztendő alatt. A magok konzerválásának legfontosabb alapelve az, hogy a magokat száraz állapotukban kell lefagyasztani. Így tudnak hosszú ideig életképesek maradni, de az, hogy pontosan meddig, a tudomány mai állása szerint egyelőre nem ismert. A szakértők ugyanakkor feltételezik, hogy egyes növényfajok magjai akár több száz évig is életképesek maradnak. A Spitzbergákon idén elhelyezett magokat először 2030-ban tesztelik le, majd az azonos magmintákon ezt követően minden 10 évben elvégzik a teszteket egészen 2120-ig. A norvég kutatóközpont vetőmagtár koordinátora azt mondta, a most kezdődő páratlan kísérlet a jövő nemzedékeinek szolgál majd értékes információkkal.


A világűrben töltötték fel a marshelikopter akkumulátorait. A vörös bolygó felé tartó Perseverance marsjáró mélyén megbúvó helikoptert bekapcsolta a NASA, hogy részlegesen feltöltsék az akkumulátorokat. Erre azért volt szükség, hogy az amerikai űrügynökség szakemberei megbizonyosodjanak róla, hogy az eszköz valóban működik-e. A töltéshez a marsjáró áramtartalékainak egy részét használták el és a NASA közölte, hogy a körülbelül 7 hónapig tartó út során minden második héten megismétlik ezt a műveletet. A helikoptert így körülbelül 35 százalékosra töltik. A tervek szerint az amerikai űreszköz február 18-án landol majd a vörös bolygón, gyomrában a helikopterrel. Az egészen addig viszi magával, amíg megfelelő helyet talál a felszálláshoz. Ha ez megtörténik, leengedi a helikoptert, ami napenergiával teljesen feltölti az akkumulátorait. Ha a szerkezet ezután képes lesz felemelkedni, akkor ez lesz az első ember által épített eszköz, ami egy másik bolygón repül. A tervek szerint a helikopter legalább 50 méterre távolodik majd el a rovertől és a remények szerint összesen háromszor emelkedhet a magasba. Ez a szám azonban a NASA mérnökei szerint mind a körülményektől, mind a küldetés állapotától függően változhat. Ha a földinél sokkal ritkább légkörben sikeresen hajt majd végre repülést a helikopter, az azt jelenti, hogy a jövőben a Mars feltérképezését madártávlatból is el lehetne végezni.


Újra szuperszonikus repülőgépekkel lehet utazni a nem is olyan távoli jövőben. A kontinensek közötti távolságot jelentősen lerövidítették a Concorde repülőgépek. Ezek 1976-ban álltak szolgálatba és 27 éven keresztül szállították az utasokat. A szuperszonikus gépek megközelítőleg 2200 kilométer per órás sebességre is képesek voltak, vagyis a hangsebesség kétszeresénél is gyorsabban tudtak repülni. Bár a Concorde-ok számos rekordot felállítottak, ezek közül a legjelentősebb, hogy az egyik ilyen gép a London és New York közötti távolságot 2 óra 52 perc és 59 másodperc alatt tette meg még 1996 februárjában. 27 évnyi szolgálat után viszont nem szálltak fel többet és 2003. novemberében vonták ki ezeket a repülőket a forgalomból. Azóta egy gyártó sem próbált hasonló sebességre képes utasszállítót építeni. Egészen mostanáig. Egy amerikai cég ugyanis bejelentette, hogy a szuperszonikus utasszállítójának prototípusa már 2021-ben a levegőbe emelkedhet, hogy tesztrepüléseket végezzenek vele. Addig azonban, hogy forgalomba állítsák és valóban embereket szállíthasson, még tíz évre lesz szükség, vagyis 2030-ig kell még arra várni, hogy újra a hangsebességnél gyorsabban repüljünk át az óceánok fölött. Azt egyébként nem lehet pontosan tudni, hogy a gép mekkora sebességre lesz képes, de a tervek szerint a London és New York közötti távolságot, ami jelenleg 6 és fél órás repülőutat jelent, körülbelül 3 és fél óra alatt teszi majd meg. A szuperszonikus gép egyébként a hagyományos utasszállítóknál sokkal magasabban repül majd, körülbelül 18-20 kilométeres magasságban. A repülőgép tervezésénél nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a gépek környezetterhelése alacsonyabb legyen, mint a hagyományos utasszállítóké. Ennek érdekében alacsony széntartalmú üzemanyaggal tankolják majd meg a repülőket, valamint a gyártásnál a fenntarthatóság és az újrahasznosítás is fontos szempont lesz. A prototípust októberben mutatják be és jövőre emelkedhet a levegőbe. Ez a tervek szerint harmada lesz a végleges gép méreteinek.


Távirányítású hajóval végeztek el egy fontos küldetést az Atlanti-óceánon. A vízi járművet egy angol cég fejlesztette, de segítségükre volt az Európai Űrügynökség is. Utóbbi szerepe azért fontos a kísérletben, mert a hajón nem volt személyzet, azt kizárólag műhold segítségével irányították. A robotizált, 12 méter hosszú hajó küldetése három hétig tartott. Ez idő alatt a tengerfenék feltérképezésén dolgozott a jármű. A küldetésének nemcsak ez a része volt sikeres, hanem maga közlekedés is. A hajó ugyanis több száz kilométert tett meg a nyílt vízen, miközben csak a műholdakkal kommunikált. A fejlesztő cég szerint ezek az önvezető hajók a jövőben fontos szerepet kaphatnak, hiszen még akkor is dolgozhatnak, amikor az a munka az embereknek már veszélyes lenne.



A jövő erőművei az elektromos buszok lehetnek. Egy londoni buszgarázsban ezzel kísérleteznek a közeljövőben, ahol virtuális erőművé válhatnak az árammal hajtott buszok, amikor épp nincsenek szolgálatban. Ezzel ez lesz a világ jelenlegi legnagyobb ilyen irányú tesztüzeme, amelynek során az áram előállításának új, környezetbarát módját próbálják ki. A három évig tartó projekt novemberben kezdődik. Ennek lényege, hogy az éppen szolgálaton kívül lévő, és az állomáson parkoló buszok akkumulátorában lévő energiát visszatöltik az áramhálózatba. Ezzel hatékonyabbá teszik a hálózatot, hiszen a járműveket az alacsony fogyasztású órákban töltik fel és a csúcsidőszakban töltik vissza belőlük az áramot. A próbaidőszak ideje alatt 28 emeletes busz akkumulátoraival tesztelik a rendszert. Ezek összesen több mint egy megawatt energiát képesek visszatölteni a hálózatba, ugyanakkor a projektet vezető cég szerint, ha az energia visszatöltésében részt venne a teljes londoni flotta, ami 9 ezer buszt jelent, akkor az több mint 150 ezer háztartás energiaigényét fedezné.


Szupersportautó, ami nem benzinnel megy és még a hatótávja is óriási. Ezzel kecsegtet egy kaliforniai cég, amelyik állítja, 2022-ben kezdik majd el gyártani a járművet, ami hidrogénmeghajtású lesz. A tervek szerint a kocsi álló helyzetből 2,2 másodperc alatt éri el a 100 kilométer per órás sebességet. A végsebessége 355 km/óra lesz és egy töltéssel 1635 kilométert tud majd megtenni. Mindehhez ráadásul nagyon rövid töltési idővel rendelkezik majd a jármű. A teljes feltöltése maximum 5 percig tart. A cég vezérigazgatója azt mondja, ez a kocsi túlmutat azon, hogy egy szupersportautó lesz. Edukációs jelleggel tekintenek rá, hogy az emberekben tudatosítsák a hidrogénhajtás előnyeit. Hozzátette, az akkumulátoros elektromos autókhoz képest a hidrogénnel hajtott járműveket gyorsan lehet feltölteni, nagyon hosszú hatótávra képesek és az élettartam nem csökken mindegy egyes újratöltéssel. A tüzelőanyagcellás hidrogénautók közvetlenül a hidrogénből nyerik a működéshez szükséges elektromos energiát, vagyis nem kell magukkal vinniük a nagy és nehéz akkumulátorokat. A hidrogén elégetése környezetbarát, hiszen eközben nem üvegházhatású gázok keletkeznek, hanem csak víz. Bár már jelenleg is lehet kapni hidrogénhajtású személyautókat, azok egyelőre nem annyira elterjedtek, mint az elektromos kocsik. Ennek egyik oka, hogy kevés helyen lehet feltölteni azokat. A szupersportautót bemutató kaliforniai cég vezérigazgatója azt mondta, az egész Egyesült Államokban jelenleg mindössze néhány tucat töltőhely üzemel, de ezen is változtatni szeretnének. Azért, hogy az alternatív meghajtású autók jobban elterjedjenek, létrehoznának egy töltőállomás-hálózatot is.


Igazi, sci-fibe illő utcai kukákat telepítettek egy romániai nagyvárosban. Jászvásárban találkoznak a lakosok a napelemes, wifi-hotspotként működő szeméttárolókkal. Hasonló kukák vannak már a többi között New Yorkban, Londonban és Párizsban is, de Európa  délkeleti részén valószínűleg a román város az első, ahol ilyeneket használnak. Az, hogy vezetéknélküli internetet sugároznak csak az egyik érdekességük, amit a 290 ezer lakosú városban kihasználhatnak az emberek. Mindegyik kukában van szeméttömörítő, így nyolcszor több hulladékot tudnak befogadni, mint egy hagyományos szeméttároló. A másik érdekességük pedig, hogy ezek a kukák nem tudnak csordultig telni. Ha ugyanis már majdnem tele vannak, értesítést küldenek a szemétszállító cég központjába, hogy valaki vigye el a szemetet. Ennek előnye, hogy így csak akkor szállítják el a szemetet, ha arra valóban szükség van, és nem mennek ki például egy félig telt kukához, ugyanakkor az is elkerülhető, hogy a hulladék kiforduljon az edényből a járdára, vagy az útra. A romániai Jászvásárban összesen 30 ilyen okoskukát helyeztek ki az utcákra. Az eszközök a rájuk telepített napelemekkel biztosítják a működésükhöz szükséges energiát.


Az ember legjobb barátja a kutya. Ezt talán a kutyások tudják a legjobban, akik hamarosan már akkor is játszhatnak kedvenceikkel, amikor nincsenek együtt, köszönhetően a motion capture-nek. Ez a technológia a filmiparban már régóta ismert. Ennek lényege, hogy a testre feszesen simuló ruhára a fontosabb testrészeknél, így a végtagoknál, ízületeknél apró gömböket helyeznek. A színészek mozgását így nemcsak a kamera rögzíti, hanem azt érzékeli a számítógép is, és egy háromdimenziós térben helyezi el. Ennek köszönhetően lehet elkészíteni a virtuális karaktereket, vagy megalkotni a filmekben látható páncélokat, kosztümöket, melyeket a forgatás során valójában nem viselnek a színészek. Ezt próbálja utánozni egy új fejlesztés, aminek köszönhetően nem lesz szükség drága kamerákra, bonyolult szoftverekre és szaktudásra. Ehhez elég lenne egyetlen kamera, ami képes meghatározni, hogy milyen távol van tőle a felvétel tárgya. A technológiát angol mérnökök fejlesztik, akik szerint bár még nem tökéletes az eszköz, de azt mondják, ennek köszönhetően tág körben elterjedhet a jelenleginél lényegesen olcsóbb digitalizálási megoldás. A szakemberek szerint az eszközt az élet számos területén fel lehet majd használni. Bárki elkészítheti a segítségével a kutyája, vagy macskája digitális mását, de ennél komolyabb élethelyzetekben is hasznos lehet. Segíthet az állatorvosok munkájában, ha a gazdi otthon felveszi, hogy például a sérült állat hogyan mozog, vagy hogy távolról is ellenőrizhető legyen a gyógyulás. Hasznos lehet a rendszer például egy rehbailitációs, vagy sportközpontban is, ahol az emberek mozgását tanulmányozhatnák ennek segítségével. Azt kutatók szerint, ha egyszer forgalomba hozzák, akkor akár bármelyik háztartásban lehet majd egy ilyen készülék.


Áttörést értek el magyar tudósok a nanorészecskék előállításában. A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Szilárdtest Fizikai Tanszék, valamint a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék kutatói közösen, egyedülálló eljárással fejlesztettek ki hordozó nélküli mezopórusos arany nanorészecskéket. Ezeket pedig a tumorterápiás kutatásokban is alkalmazni lehet. Azért az aranyra esett a választás, mert az inert anyagnak számít, vagyis az adott körülmények között nem lép kémiai reakcióba. A nanorészecskéket gyógyszerhordozóként lehet bejuttatni a szervezetbe, ahol megvilágítják infravörös fénnyel, aminek hatására leadják a hatóanyagot, esetleg hőt termelnek. Vagyis az érintett sejteket helyi szinten, lokálisan tudják célba venni és elpusztítani az eljárás segítségével. A már testben lévő nanorészecskék megvilágítását kívülről is el lehet végezni, hiszen az infravörös fény több centi mélyen is be tud hatolni a szervezetbe.


Éjszaka termel energiát egy amerikai fejlesztés. A kaliforniai Stanford Egyetem kutatócsoportja szerint ki lehetne használni az úgynevezett Seebeck-hatást. Vagyis azt, amikor két különböző fémet két különböző hőmérsékletű ponton kapcsolnak össze és emiatt elektromos feszültség keletkezik. A jelenség, vagyis, hogy így is lehet elektromos energiát előállítani, már régóta ismert, ugyanakkor nem különösebben keltette fel az ipar figyelmét, hiszen ezzel a megoldással viszonylag kis teljesítményt lehet elérni. A kaliforniai kutatók viszont -miután alaposan kiszámolták, hogy mennyi energiát lehetne így előállítani- úgy gondolták, hogy van értelme foglalkozni a kérdéssel. Szerintük ugyanis, ha az épületek tetején elhelyeznének olyan eszközöket, melyek képesek így energiát előállítani és azt rákötnék az adott épület energetikai rendszerére, akkor nem elhanyagolható mennyiségű áramot lehetne így megtermelni. Példaként említették, hogy az energiatakarékos éjszakai világításhoz használt áramot ki lehetne váltani egy ilyen fejlesztéssel, illetve a napelemekkel felszerelt házak esetében le lehetne cserélni a drága energiatároló rendszereket, hiszen ezzel is el lehetne érni a nappal a napelemekkel megtermelt energia folytonosságának éjjeli biztosítását. Bár az amerikai kutatók valós körülmények között még nem tesztelték az elméletüket, de számítógépes szimulációkat már lefuttattak. Ezek alapján pedig azt mondják, ha a olyan anyagokat használnak, melyek javítják a hősugárzás hatékonyságát, akkor ezzel a módszerrel mindössze néhány négyzetméternyi tetőfelületen annyi energiát lehetne előállítani, amennyi elég volna ahhoz, hogy a belső tereket energiatakarékos LED-lámpákkal világítsák meg éjjel.

Adás hallgatása