Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

A tudomány mai állása - Minden korábbinál nagyobb kutatóállomást építenek a víz alatt

Műsorvezető: 2020. augusztus 25. kedd, 11:25 Meghallgatva: 569 alkalommal

Plazmaeső hullik a Jupiter egyik holdján. A Ganymedest, ami a Naprendszer legnagyobb holdja és a kilencedik legnagyobb égitestje, a NASA egyik űreszköze 2019-től figyeli meg. A Juno űrszonda tavaly deemberben érkezett meg a Jupiterhez, de közben megközelítette a legnagyobb hold északi pólusát is. A területről a szondán lévő Jovian Infrared Auroral Mapper vagyis a JIRAM nevű műszer készítette el az első felvételeket. Összesen 300 képet készített és az ezek tanulmányozása nyomán származó információkat a közelmúltban tette közzé az amerikai űrügynökség. A hold, mely nagyobb még a Merkúrnál is, igaz könnyebb annál, többnyire vízjégből épül fel. A szakértők szerint ennek elemzése hozzájárulhat a Jupiter 79 holdjának jobb megismeréséhez. A Ganymedes különleges égitest és abban is egyedülálló, hogy ez az egyetlen hold a Naprendszerben, amelyiknek saját mágneses tere van, viszont nincs légköre. Ez utóbbi eredményezi azt a rendhagyó jelenséget, amit a Jupiter idéz elő. A hold pólusainak felszínén ugyanis folyamatosan plazmaeső hullik alá a Jupiter magnetoszférájából. A plazma miatt a felszínen lévő vízjég nem rendezett kristályos szerkezetű, hanem amorf, mondta a római Olasz Asztrofizikai Intézet egyik munkatársa, aki a Juno csapatának tagja. A Juno űrszondán lévő JIRAM nevű műszer legfontosabb feladata, hogy a Jupiter felhőrétege mögé tekintsen olyan 50-70 kilométerrel, de az eszközt arra is fel lehet használni, hogy a bolygó környező holdjait vizsgálja meg. Így sikerült felfedezni az égitesten plazmaeső van.


A következő időszakban egyre több tudományos munkát végeznek el a Marson. Útnak indult ugyanis a kínai marsjáró is nem sokkal az Egyesül Arab Emírségek űreszköze után. A kínai űrügynökség projekte azért különleges, mert az ázsiai ország az első, amelyik egyszerre küld a vörös bolygóhoz műholdat, leszállóegységet és egy marsjárót is. Ha a szerkezetek épségben megérkeznek, leszállnak és üzembe helyezik azokat, akkor Kína lesz a második ország, amelyiknek önműködő járműve lesz a Marson. A küldetés célja hasonló ahhoz, amit az amerikaiak és az arabok is megfogalmaztak, élet nyomai után kutatnak a bolygón. Ehhez pedig vízjégre utaló jeleket keresnek, mivel ha találnak, akkor abban akár mikrobákat is felfedezhetnek. A kínai küldetés indulása után néhány nappal az Egyesült Államok is útnak indította saját marsjáróját. A rover, amit guruló labornak is neveztek már fő feladatai közé tartozik majd, hogy marsport és marsi köveket, mintákat gyűjtsön. Ezekért a tervek szerint még ebben az évtizedben egy másik űreszközt küldenek, ami összegyűjti és visszahozza a Földre. A tudósoknak így lehetőségük nyílik arra, hogy saját kezükkel, szemükkel vizsgálják meg a marsi köveket és port. Az amerikaiak küldetése több szempontból is különleges és újszerű. Most először fordul elő, hogy egy másik bolygón reptethet az ember egy járművet. A rover ugyanis magával visz egy kisméretű helikoptert. Ennek feladata csupán annyi lesz, hogy kiderüljön, lehetséges-e a Mars lényegesen ritkább légkörében a repülés. További érdekesség az amerikai misszióban, hogy most először lehet majd meghallgatni a Mars hangját. A NASA rovere ugyanis a történelem során először, magával visz két mikrofont is. Az egyik mikrofon a leszállóegységben van, vagyis nemcsak látni, hanem hallani is lehet majd, amikor a rendszer leszáll a vörös bolygóra. A másik mikrofon a marsjáró egyik eszközében kapott helyet. A NASA munkatársai úgy alakították ki a szerkezeteket, hogy azok ne csupán a környezet hangjait továbbítsák, hanem a roverét is. Ennek köszönhetően a jármű állapotáról is értékes információkkal gazdagodhatnak a kutatók, miközben az a Földtől sok millió kilométerre 152 méteres óránkénti sebességgel halad vagy éppen a tudományos munkáját végzi. A NASA marsjárója a tervek szerint jövő február közepén érkezik meg a vörös bolygóhoz.


Régi-új megoldást használ a NASA a csillagászati megfigyelésekhez. Ballont küldene a sztratoszférába az amerikai űrügynökség. Bár a ballonos kutatómunkát sokan gondolják korszerűtlen megoldásnak, a NASA még manapság is rendszeresen végez feladatokat ezzel a módszerrel. Évente körülbelül 10-15 kutatóballont bocsátanak fel a Föld számos részén. Ezeknek a projekteknek több előnyük is van, az egyik ezek közül, hogy az új technológiákat olcsón próbálhatják ki és ha sikeresnek bizonyulnak, akkor később a világűrbe is kijuthatnak. Mindemellett a ballonos küldetések tervezési ideje sokkal rövidebb, mint az űrben végzendő feladatok esetében. A NASA most ezt a megoldást választja a csillagászati megfigyelésekhez is. A földfelszínről végzett csillagászati megfigyelések, mérések nagy kihívást jelentenek a légkör miatt, ráadásul nem is lehet mindent megfigyelni a felszínről. Ez utóbbira jelent megoldást az űrteleszkóp, vagy, ha elegendő egy rövidebb megfigyelés, akkor a lényegesen kisebb költségvetésű rakétaszonda. Ez utóbbival főleg a légkör felső rétegét lehet vizsgálni, illetve a felső légkör által kiszűrt ultraibolya tartományú sugárzást lehet mérni. Erre ugyanakkor csak néhány perc áll rendelkezésre. A NASA azt tervezi, hogy űrtávcsövet juttat fel a magasba, a sztratoszférába felszálló ballonnal. A tervek szerint bő három év múlva a Déli-sarkvidékről indítanák el az Asztrofizikai Sztratoszférikus Teleszkóp Nagy Spektrális Felbontású Szubmilliméteres Megfigyelésekre névre keresztelt küldetést, röviden az ASTHROS-t. A ballon, amit héliummal töltenek majd meg, 150 méter átmérőjű lesz és a tervek szerint a rakéták pár perces megfigyelési ideje helyett, nagyjából 3 hétig marad majd a sztratoszférában. 40 kilométeres magasságot ér majd el, tehát a légkör egyáltalán nem zavarja majd a küldetés sikerességét. A 3 hét alatt a felküldött modern teleszkóppal, mely a távoli infravörös tartományban működik majd, rengeteg megfigyelést tudnak végrehajtani a tudósok. A szerkezetet úgy tervezik meg, hogy a küldetés végén, a gondolát, amelyben a műszerek és teleszkóp is helyet kap, leválasztják a ballonról és ejtőernyővel ereszkedik majd le a földre. Ennek köszönhetően azt a későbbiekben újra és újra fel lehet majd használni. A NASA munkatársai az ASTHROS-szal az újonnan keletkező csillagok körüli gázfelhőket és azok áramlásait tanulmányozzák. A küldetés 2023. decemberében kezdődne és a tervek szerint négy ilyen gázfelhőt vizsgálnak meg.


A csillagos égbolt háromnegyedét térképezte fel eddig TESS, a NASA exobolygóvadász űrszondája. A projekt egyik kutatója azt mondta, a szerkezet ezzel elvégezte első küldetését. Az űreszközt még 2018-ban bocsátották fel a világűrbe és feladata, hogy megfigyelje és felmérje a csillagok előtt átvonuló exobolygókat. A neve is innen jön, angol megfelelőjének a rövidítése a TESS. A tervek szerint a felfedezéseit később a sokkal nagyobb teljesítményű James Webb űrtávcsővel részletesebben is megvizsgálják. A TESS az első, két évig tartó küldetését július elején fejezte be és összesen 66 új exobolygó felfedezését köszönhetjük neki, valamint csaknem 2100 potenciális exobolygót is talált. Ezek mind olyan égitestek, amik a Naprendszeren kívül helyezkednek el. A több mint 2000 exobolygójelölt adatait még jelenleg is elemzik a csillagászok. A projekt egyik munkatársa azt mondta, az űrszonda már a kiterjesztett küldetésének kezdete előtt is óriási sikernek számított. A szerkezet a rajta lévő több kamerával egyszerre csak a csillagos égbolt egy-egy szeletét vizsgálja, viszont minden ilyen szektort egy hónapig figyel. Működése első évében a déli égbolt 13 szektorát térképezte fel, majd a második évben az északi égboltot tanulmányozta. Az adatgyűjtés, illetve az adatok feldolgozásának módját a kiterjesztett küldetéshez továbbfejlesztették. Vagyis a TESS tízpercenként készít egy teljes képet, ami háromszor gyorsabb, mint a küldetés első szakaszában. A több ezernyi csillag fényét korábban kétpercenként tudta megmérni, de a fejlesztésnek köszönhetően ezt már 20 másodpercenként megteszi. Az űrszonda új küldetése még két évig, 2022 szeptemberéig tart. Ez idő alatt a déli égboltot egy évig vizsgálja, majd az égbolt északi részét összesen 15 hónapig tanulmányozza. Emellett megfigyeléseket végez a Föld Nap körüli elliptikus pályája mentén lévő területeken is. Ezeket korábban még nem térképezte fel. A beszámolók szerint a TESS eddigi legjelentősebb felfedezése a TOI 700 d jelű exobolygó. Ez a planéta azért különleges, mert alig nagyobb a Földnél, a csillaga lakható zónájában helyezkedik el és csillagászati léptékben mérve, közel található, mindössze 100 fényévnyi távolságra van a Földtől.


Mozgássérültek számára építettek rámpákat az ókori görögök. Bár a kerekesszéket még nem ismerték, a szent helyeknél kialakítottak kőből rámpákat, hogy így segítsék a bejutást. A kaliforniai Állami Egyetem régésze elmondta, a negyedik században nem voltak gyakoriak a rámpák, de a gyógyító templomoknál viszonylag sűrűn építettek ilyet. A régész azt mondta, ez nem véletlen és állítja, hogy ezeket a felhajtókat azért hozták létre, hogy azok számára könnyítsék meg a bejutást, akiknek ez egyébként valamiért nehézségbe ütközött. A kutató közéjük sorolta a várandós nőket, időseket, az egészen kicsi gyerekeket, vagy például a bottal közlekedő beteg embereket, a mozgáskorlátozottakat. Hozzátette, hogy a rámpák valószínűleg nemcsak a mozgáskorlátozottaknak épültek, de ez volt az elsődleges céljuk. Azt is tudni lehet, hogy azok a szentélyek, melyeket gyógyításra jelöltek ki, sokkal több rámpával rendelkeztek. Egy korábbi vélekedés szerint ezeken terelték fel az áldozati állatokat, de az új kutatások szerint ezeket nem az épületekben mutatták be. Voltak olyan helyek, ahol az átlagosnál is több rámpa volt, sőt az ókori világban a legnevezetesebb gyógyító helynek számító Epidauroszban lévő gyógyító szentélynél egy egész, egyedülálló rámparendszert létrehoztak. A kaliforniai régész elmondta, az volt a gyakorlat, hogy azoknál a templomoknál, ahol sokféle betegséget kezeltek, ott több rámpát is építettek.


Elkészült a legújabb ornithopter drón, ami tulajdonképpen egy siklóernyő, repülőgép és helikopter kombinációja. Ezt mondta a dél-ausztráliai egyetem repülőgépmérnök professzora az újfajta drónprototpusról. Egy nemzetközi mérnökcsapat alkotta meg a szerkezetet, ami nagyszerűen képes utánozni a világ leggyorsabb madarai közé tartozó sarlósfecskéket és azok mozgását. A sarlósfecskének egyébként semmi köze a fecskékhez. Nevét pusztán a szárnyáról kapta, valójában a kolibrikkel áll rokonságban, mint ahogy az új eszköznek is van egy képessége, ami a kolibrikre emlékeztet. Az ausztrál, kínai és tajvani mérnökök által készített ornithopter egy olyan drón, aminek nemcsak madárszárnyai vannak, hanem egy propellere is. A jelenleg népszerű quadcopter-eknél csendesebbek és állítólag biztonságosabbak is. Ezt azzal magyarázzák, hogy az eszközt úgy optimalizálták, hogy az még a zsúfolt helyeken is képes legyen feltűnés nélkül repülni, hiszen, ha kell, akkor csak siklik a levegőben a propeller működése nélkül, sőt, ha kell, alacsony teljesítmény mellett még lebegni is képes. Hozzátették, hogy ha szükséges, az újfajta ornithopter nagy sebességről is képes azonnal megállni. A dél-ausztráliai egyetem repülőgépmérnök professzora azt mondta, az újdonság nem abban van, hogy az eszköz képes siklani, vagy előre-hátra repülni, hiszen erre a korábbi ornitopterek is képesek voltak már. Az áttörést abban érték el, hogy az új ornitopter lebegni is tud, amit a propeller segítségével értek el. A kutatók szerint ezeket az eszközöket kiválóan lehetne alkalmazni például a tömegek, vagy a forgalom megfigyelésére, ellenőrzésére, vagy akár a vadon élő állatok tanulmányozására is.


Ananászlevélre cserélték a műanyagot. A malajziai állami egyetem kutatói arra keresték a választ, hogy miként lehetne környezetbaráttá tenni az egyre népszerűbb drónozást. Ezeket a repülő eszközöket manapság nagyon sokan, sokféle célra használják. Vannak, akik csak kedvtelésből, mások filmkészítéshez, fotózáshoz használják, míg a hivatalos szervek a mentési, felderítési műveleteknél veszik nagy hasznát a drónoknak, a mezőgazdaságban pedig a növények fejlődését követik nyomon madártávlatból. A drónok jellemzően műanyagból készülnek és ezen szeretnének változtatni a maláj szakemberek, akik ananászlevélből készítették el a drón külső borítását. Ezt ráadásul úgy alakították ki, hogy szigeteljen is, így az ananászos drónok épp ugyanúgy működnek, mint a hagyományos társaik. Az egyetem egyik kutatója elmondta, nemcsak azért hasznos az új eljárás, mert környezetbarát, hanem azért is, mert az ananászlevélből készült külső borítás szilárdabb, mint a műanyag, így pedig strapabíróbb is. Mindemellett még olcsóbb is, mint a műanyag, könnyebb az előállítása, ráadásul lebomlik, így nem szennyezi a környezetet. Van még egy előny, ami az újfajta eljárás mellett szólna. Az, hogy az ananász levelét általában el szokták égetni. Ha égetés helyett drónokhoz, vagy akármilyen más eszközhöz használnák fel, ahol a műanyagot helyettesítené, akkor még a füsttől is megkímélné a légkört.


Rendkívüli sebességgel dolgozik egy kőműves robot. Egy ausztrál cég még 2015-ben mutatta be a fejlesztését, ami gyakorlatilag egy nagy robotkar, ami óránként akár ezer téglát is képes lerakni. A szerkezet úgy működik, hogy a kar belsejében egy futószalag szállítja a téglákat a kar végén lévő fogóhoz, ami azokat automatikusan a helyükre illeszti. A bemutatása óta eltelt 5 évben a szerkezetet tovább finomították, így már nemcsak arra képes, hogy a helyükre tegye a téglákat, hanem arra is, hogy azok közé felhordja a kötőanyagot. A rendszer vezérlőegysége a számítógéppel támogatott tervezést használja fel egy-egy épületterv háromdimenziós modelljének elkészítéséhez. Ezt használják fel az anyaglista kiszámításához és arra, hogy a gépet a munka elvégzésére utasítsák. Az első nagyszabású tesztet a robot kőműves még tavaly az év elején teljesítette. Akkor ugyanis egy 180 négyzetméteres házat, amiben három hálószoba és két fürdőszoba is helyet kapott, kevesebb mint három nap alatt épített fel. Valódi kőművesekkel ehhez több hétre lett volna szükség. A cég bejelentette, hogy elértek egy újabb mérföldkőhöz, ugyanis a robot egy igazi építkezésen húzta fel egy ház falait Ausztrália nyugati részén. A robot nem önállóan dolgozott, hanem egy szakmunkásokból álló csoportban vett részt és a munka a segítségével nagyon gyorsan haladt. A ház falainak megépítése csak három és fél műszakig tartott. Miután megépült a szerkezet, a munkát az emberek folytatták. A cég beszámolója szerint ebből egyértelműen látszik, hogy a robot nemcsak önálló munkára alkalmas, hanem arra is, hogy együtt dolgozzon az emberekkel, így pedig modernizálni lehet a kapcsolódó munkafolyamatokat. Ennek másik előnye, hogy az építkezésen dolgozókat fel lehet menteni a nehéz, monoton feladatok alól.


Minden korábbinál nagyobb kutatóállomást építenek a víz alatt. Francia kutatók egy csoportja a Karib-tengeren, Curacao szigete közelében 18 méterrel a tengerszint alatt építené meg a világ legnagyobb tenger alatti tudományos központját. A tervek szerint a 372 négyzetméteres, kétszintes komplexum körkörös kialakítású lesz és az építményt a tengerfenékhez erősített cölöpök tartják majd a helyén. A létesítmény oldalán sziromszerűen helyezkednek majd el a többi között a laboratóriumok, a lakrészek és az orvosi helyiségek. A vízalatti épület energiaellátását szél és napenergia biztosítja, de mindezek mellett az óceáni hőenergiát is felhasználja majd. A vízi laborban a világ bármely részéről származó tudósok dolgozhatnak majd. Az óceán tanulmányozásán túl ez a környezet lehetőséget ad a klímaváltozás hatásainak vizsgálatára, valamint az eddig még ismeretlen tengeri élőlények felfedezésére. Az elképzelés szerint a tengermélyi kutatóközpont a Nemzetközi Űrállomás víz alatti megfelelője lesz. A projekt megálmodói szerint az emberiség szempontjából az óceán felfedezése kiemelt jelentőségű. Úgy vélik, hogy a komplexum megépítése három évig tart majd.


Európa legnagyobb zöldhidrogén-beruházását indítja el egy spanyol áramtermelő-szolgáltató. A cég bejelentette, hogy jövőre állítják üzembe azt az új energetikai központot, ahol megújuló energiából állítanak elő hidrogént és azt tárolni is tudják. Az eljárást azért nevezik zöldnek, mert a hidrogént szén-dioxid-emisszió nélkül úgy állítják elő megújuló energiával, hogy közben nem terhelik a környezetet. A zöld hidrogén egyrészt azért számít jelentősnek az energetikában, mert a nem szabályozható termelési ütemű erőművek, így például a nap- és szélerőművek által termelt energia raktározására megoldást kínál, másrészt hidat képez az elektromos energia szektor és a mobilitás között. Ezt pedig azzal éri el, hogy az üzemanyagcellás járművek számára a hidrogén az üzemanyag. Európa legnagyobb zöldhidrogén-központja éves szinten 200 ezer tonna hidrogént állít majd elő. Ehhez segítségére lesz egy 100 MW termelési kapacitású naperőmű, egy 20 MWh kapacitású, lítium-ion akkumulátoros puffertároló és egy 20 MW csúcsteljesítményű elektrolizáló, vagyis egy vízbontó berendezés. A cég az előállított hidrogént az ammónia-gyárában használja fel, így éves szinten a jelenleginél 10 százalékkal kevesebb földgázra lesz szüksége.


Kevés feketébb dolog létezik a világon, a fényt csaknem teljesen elnyelő mélytengeri halaknál. Az amerikai Smithsonian Intézet munkatársai és a velük dolgozó kutatók fedezték fel az eddig ismert legsötétebb anyagok egyikét. A Nemzeti Természettudományi Múzeum zoológusa akkor figyelt fel a különleges halakra, amikor egy mélytengeri mintavételhez használt vonóhálóból előkerült néhány egyed. A tudós megpróbálta lefényképezni a különlegesen fekete élőlényeket, de akárhogy próbálkozott, akármilyen beállításokat használt, az elkészült képeken semmilyen apróbb részlet nem rajzolódott ki. Ezután a halakat alaposabban megvizsgálták laboratóriumi körülmények között és kiderült, hogy a bőrük a fény több mint 99,5 százalékát elnyeli. Ez nagy segítségükre van az élőhelyükön. Ott ugyanis, ahová a napfény már nem jut le, ezek a halak gyakorlatilag láthatatlanok mind a ragadozók, mind a préda számára. Ez a tulajdonság a pigmentszemcsék különleges elrendezésének köszönhető. A melanoszómák, vagyis a melaninnal töltött sejtszervecskék nagyon sűrűn helyezkednek el egymás mellett. Ezek a melanoszómák úgy működnek, hogy minden fényt, amit nem képesek elnyelni, átadják a szomszédos melanoszómáknak. Ez a folyamat egészen addig ismétlődik, amíg a fény teljesen eltűnik a pigmentrétegek között. A Nemzeti Természettudományi Múzeum zoológusa azt mondta, ezek a halak egyfajta szuperhatékony fénycsapdát fejlesztettek ki, ami a fényt nem engedi át, de nem is veri vissza. A fény csupán belép az anyagba, ahol felszívódik. Ez a fajta fényelnyelő képesség a mélytengeri halaknál igen gyakori lehet, hiszen a kutatók 16, egymással távoli rokonságban álló halfajnál találták meg ezt a pigmentelrendezést.


Felfedeztek egy új csigafajt Hawaii-n. Ez pedig még a szakértőket is meglepte, hiszen új faj felfedezésére az elmúlt 60 évben nem volt példa. A Hawaii-szigetek szárazföldi csigái a világ legveszélyeztetettebb állatai közé tartoznak. Míg valaha több mint 750 fajuk élt a Csendes-óceáni szigetvilágon, addig mára ez a szám kevesebb, mint a felére csökkent a többi között az élőhelyük elvesztése, a behurcolt invazív fajok elterjedése miatt. Épp ezért döbbentek meg még a malakológusok, vagyis a csigák, kagylók és lábasfejűek életét, evolúcióját kutató szakemberek is, amikor 60 év elteltével azonosítottak egy új fajt. Ez egyébként egy alapos és átfogó felmérés eredményeként történt meg, nem a véletlen műve volt. A malakológusok ugyanis több éven keresztül és ezer helyszínen vizsgálták a szigetek csigáit. A Floridai Természettudományi Múzeum beszámolója szerint főleg olyan helyszíneket vizsgáltak át, ahol korábban éltek csigák és olyan őshonos erdőket, amelyek még érintetlenek voltak. Az új fajra Oahu szigetén egy hegyi erdőségben bukkantak rá, ott, ahol több bennszülött csigafaj is megtalálható. A felfedezett állatok igen kicsik, mindössze fél centiméteresek és a fákon élnek. Barnás-sárga színük és csíkos mintázatuk jól elrejti őket a környezetben. Ugyanakkor nem mind ugyanolyanok. A színezetük az egészen világostól a sötétig igen változatos. Épp ez utóbbi tulajdonságuk miatt csak genetikai vizsgálattal tudták igazolni, hogy külön fajt alkotnak. Annak érdekében, hogy a faj biztosan megmaradjon, a begyűjtött egyedekkel elindítottak egy szaporító programot, végül az állatokat szabadon engedték a természetes élőhelyükön. A szakértők olyan csigákat is találtak, amelyeket több tíz éve nem látott senki és azt gondolták, hogy már kihaltak. A hawaii Bishop Múzeum szakembere azt mondta, sokan vélték úgy, hogy a szigetvilág bennszülött csigáival foglalkozni sem érdemes, hiszen úgyis mind eltűntek, de az átfogó kutatásnak köszönhetően kiderült, hogy ez nem igaz. A Hawaii-n elvégzett felmérés szerint ott 300 csigafaj él. Alapos vizsgálatuk, genetikai elemzésük, azonosításuk pedig az egyes fajok védelme miatt is fontos, amira azért van szükség a szakértők szerint, mivel vannak olyan fajok közöttük, amelyekről a hivatalos természetvédelem jelenleg még nem vesz tudomást.

Mesterséges atomok felhasználásával forradalmasíthatják a kvantumszámítógépeket magyar kutatók. A kvantumszámítógépek az elmúlt években nagyon sokat fejlődtek. A működési elvük lényege, hogy a hagyományos, kétértékű bit helyett a számítási egységük a qubit, ami a két érték tetszőleges kombinációját képes felvenni. Ennek köszönhetően sokkal gyorsabbak, mint a hagyományos számítógépek. A Magyar Tudományos Akadémia közleménye szerint az olyan problémák megoldása, ami egy pár gigabájtos, vagyis sok milliárd bites memóriával ellátott hagyományos gépnek több száz évig tartana, ahhoz egy kvantumszámítógépnek, amiben mindössze néhány tucat qubit van, csak pár másodpercre van szüksége. Ugyanakkor míg a bitek milliárdjainak tárolása a mikrocsipekben egyáltalán nem okoz nehézséget a gyártók számára, addig ugyanez nem mondható el a qubitek esetében. Sőt! Ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen, számos egyéb mellett szükség van extrém alacsony hőmérsékletre és szupravezetésre is. A leghatékonyabb megoldásért pedig több technológia is versenyben van. Ebben számíthat nagy áttörésnek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Nanoelektronika és Egzotikus Kvantumfázisok Lendület-kutatócsoportok új eredménye. A kutatók mesterséges atomok felhasználásával építenének kvantumszámítógépet. Arra keresik a választ, hogy miként lehet a kvantumbiteket a lehető legjobban elszigetelni a környezeti hatásoktól úgy, hogy közben kívülről is kapcsolatba lehessen azokkal lépni, amikor az adatokat akarják belőlük kiolvasni. Erre jelenthet megoldást az, ha olyan kvantumbiteket használnak a feladatra, amelyek a környezeti hatásokra sokkal kevésbé érzékenyek. Az utóbbi években kidolgozott egyes kvantumbit-koncepciók szupravezetők környezetében létrehozott alacsony energiájú állapotokon alapulnak, amelyek jobban ellenállnak a környezeti hatásoknak. Bár létezik ilyen állapot, a Yu-Shiba-Rusinov állapot, de annak előállítása rendkívül precíz és körülményes. Erre a problémára találtak megoldást a BME munkatársai a mesterségesen előállított atomokkal. Ezeket egy szupravezető elektródához kapcsolták hozzá és így létrejött a Yu-Shiba-Rusinov állapot. A különbség az, ha mesterséges atomot használnak, akkor ennek az állapotnak a kiterjedése jóval nagyobb, mint amekkorát a valódi atomokkal mértek. A Magyar Tudományos Akadémia beszámolója szerint ez az eredmény nyithat utat a mesterséges és egymáshoz csatolt elemeket tartalmazó láncok elkészítéséhez, ez pedig egy teljesen új technológiai alapot jelenthet a kvantumszámítógépek esetén.


Fénysebességgel tanulhatnak a jövő gépei. Állítják amerikai tudósok, aki szerint ezt a foton alapú neurális hálózati processzor teszi lehetővé. Ennek teljesítménye ugyanis százszorosa az elektromos processzorok teljesítményének. A számítások elvégzéséhez a kutatók villamosenergia helyett fényt használtak, amivel jelentős áttörést értek el a mesterséges intelligencia fejlesztésében. Ennek köszönhetően a gépi tanulás idegi hálózatainak sebessége és hatékonysága nagymértékben javul. A kutatók azt mondják, hogy a mesterséges intelligencia egy olyan formája jön létre, amelynek célja, hogy megismételje az emberi agy funkcióit, hogy a végén mindenfajta felügyelet nélkül tudjon megtanulni egy-egy feladatot. A mostani processzorokat az adatfeldolgozó teljesítményük korlátozza abban, hogy végrehajtsanak különböző összetett műveleteket. Márpedig minél magasabb intelligenciát igényel egy feladat, a feldolgozásra váró adatok annál bonyolultabbak, tehát a annál nagyobb teljesítményre van szükség. A hálózatokat, a processzor és a memória közötti relatív lassú adattovábbítás korlátozza, de az Egyesült Államokbeli kutatók rájöttek, hogy ha fényt használnak, akkor ezek a korlátok nem léteznek többé. A szakértők arról számoltak be, hogy a foton alapú feldolgozó egységek 2-3 nagyságrenddel nagyobb teljesítményre képesek, mint a hagyományos egységek. A tanulmány egyik szerzője azt mondta, rájöttek, hogy a hatékony beépített optikai memóriát tartalmazó integrált fotonikus platformok ugyanazokat a műveleteket tudják végrehajtani, mint egy ideghálózati feldolgozóegység, de emellett nagyobb átviteli képességük van. Hozzátette, úgy gondolják, hogyha ezeket megfelelően tanítják, akkor ezek a platformok fénysebességgel tudnak majd következtetéseket levonni, tanulni. A mesterséges intelligencia fénysebességgel történő tanulási folyamatát az 5G és majd a 6G hálózatoknál és az adatközpontoknál lehet majd hasznosítani, ahol nagy mennyiségű adatot kell feldolgozni.
 

Adás hallgatása