A tudomány mai állása - A vándorló folyó. Akár így lehetne nevezni a Sajót

A vándorló folyó. Akár így lehetne nevezni a Sajót. A legújabb kutatások szerint ugyanis a folyó egyes részei az 1980-as évek óta már több mint 100 méterrel mozdultak el. Magyar és német kutatók innovatív műszerek segítségével térképezték fel a Sajó medermozgását. A magyar kutatók a folyó megváltozott mederdinamikáját a 2010-es árvíz óta figyelik és a 2014-ben készült tanulmányukban azt írták, hogy 2011 óta a folyó alsó szakasza rendkívül gyorsan változtatja a medrét és minden évben több métert halad oldalazva. Ez a folyómenti szántóföldeken jelentős kárt okoz a gazdáknak. Az új adatokat összehasonlították az 1980-as értékekkel és megállapították, hogy egyes részeken a folyó több mint 100 métert is elmozdult. A magyar szakemberek munkáját nagyban segítette, hogy együtt dolgoztak német kollégáikkal, akik speciális műszereikkel segítették a meder vizsgálatát. Bertalan László, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Földtudományi Intézet Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének tanársegédje elmondta, a munkához használt csónakon volt lézerszkenner, ultrahangos medertopográfiai szenzor, RGB fotogrammetriai kamera-rendszer, valamint egy közeli-infravörös spektrumban mérő szenzor is. Ezeknek köszönhetően pedig egyszerre tudták végrehajtani a felszín alatti és feletti vizsgálatot. Mint mondta, miközben elkészítették a folyómeder háromdimenziós modelljét, a lézerszkennerrel a folyópart geometriai tulajdonságait és a növényzetet mérték fel. Hozzátette, hogy ez a későbbi modellezéseknél nagyon értékes adat lesz. A mérések és vizsgálatok hasznos és hiánypótló eredményekkel szolgálnak a Sajóról a területért felelős Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnak is. A kutatás egyik célja, hogy részletes hidrológiai modellt alkothassanak a folyóról és átfogó képet kapjanak arról, hogy vannak-e évszakos és éves sajátosságai a medermozgásnak. Ha ugyanis valami rendszeresen, például évszakonként ismétlődik, akkor arra mind a vízügyi szakemberek, mind a Sajó mentén gazdálkodók felkészülhetnek. Bertalan László elárulta, hogy a mérési adatok alapján előrejelzést készítenek, amely a folyó várható mederváltozásait és azok mértékét jelzi majd az érintettek számára.


Ragyogóan fénylő férgeket fedeztek fel a Csendes-óceán mélyén. Összesen négy olyan fajt írtak le erről szóló tanulmányukban amerikai kutatók, melyek drágakövekként tündökölnek az örök sötétségben, olyan mélyen a vízfelszín alatt, ahová a napfény már nem jut le. A tengerbiológusok azt mondják, hogy a közelmúltban felfedezett fajok a földigiliszták távoli rokonai, testüket egymást átfedő lemezek borítják. A férgek rózsaszín, kék és lila színárnyalatúak, attól függően, hogy milyen szögben éri a fény, a testükön lévő aranyszínű sörték pedig szikraként csillognak. Az összes most felfedezett világító férget egy kilométerrel a felszín alatt, vagy még mélyebben találták. Arról pedig megoszlanak a vélemények még a tudósok között is, hogy ott, ahol állandó a teljes sötétség, létezik-e akármi, ami láthatja a színpompás férgeket. Ezeknek az állatoknak bár szemük nincs, de elképzelhető, hogy a fényt más módon érzékelik, mondta a kutatócsoport egyik tagja. Azt már régóta lehet tudni, hogy sok mélytengeri élőlény, köztük számos hal és ízeltlábúak is rendelkeznek fénytermelő szervekkel. Sőt vannak olyan állatok is, melyeknél ezek a fénytermelő részek a szem környékén helyezkednek el és úgy működnek, mint egy lámpa, mellyel megvilágítják az előttük lévő tárgyakat, zsákmányokat. A világító férgek nem rendelkeznek saját biológiai fényforrással. Az egyik elmélet a ragyogó színükre, hogy az úgynevezett lámpás ragadozókat elvakítsák, ha azok közelről rájuk világítanak. Egyes tengerbiológusok viszont kételkednek ebben. A tudomány mai állása szerint ugyanis a természetes fényforrásokkal világító mélytengeri ragadozók nem merészkednek olyan mélységekbe, mint az irizáló férgek.


Egy különleges csikóhalat fedeztek fel a kutatók Dél-Afrika vizeiben. Az úgynevezett pigmeus csikóhal mindössze akkora mint egy szem rizs. Egy tengerbiológus azt mondta, az, hogy pigmeus csikóhalat találtak az Indiai-óceán és Afrika térségében legalább annyira megdöbbentő, mintha kengurut találtak volna Norvégiában. Ennek az apró vízi élőlénynek a legközelebbi rokona ugyanis Dél-Afrikától 8000 kilométerre, a Csendes-óceán délnyugati részén fordul elő. Az újonnan felfedezett állatról készült tanulmányban azt írják, bár a faj hasonlít a többi tengeri csikókhoz, de azokkal ellentétben a hátán hegyes tüskék vannak. Azt, hogy ezeket mire használja, egyelőre nem lehet tudni. Az egyik feltételezés szerint az állatok az udvarlás során veszik hasznát a tüskéknek, hiszen az eddig megismert csikóhalaknál rendszeres, hogy a párkapcsolataikat udvarlással erősítik. A tudósok azt írják, hogy a rizsszemnyi csikóhalak a sekély vizekben élnek, ahol az algákkal borított sziklák környékén jól el tudnak rejtőzni, különleges színeiknek köszönhetően pedig könnyen összetéveszthetőek a tengeri moszatokkal. A kaliforniai Tudományos Akadémia egyik munkatársa elmondta, a tengeri csikók a hátuszonyuk segítségével lebegnek a vízben úgy, hogy azzal másodpercenként 35-öt csapnak. A dél-afrikai pigmeus csikóhalaknak azonban nem egy, hanem két hátuszonyik van, a kopoltyúrés pedig szokatlan módon a hátukon helyezkedik el. A tanulmányban azt írják, az, hogy felfedeztek egy ilyen különleges élőlényt, újabb bizonyítékot arra, a tudománynak még mindig milyen kevés ismerete van az óceánok élővilágáról, legfőképpen az abban élő apró teremtményekről.


Az idős emberek érzelmesebbek. Ez derül ki egy új tanulmányból, melyben azt írják, hogy bár idős korban sok minden nehézkessé válik, de nem tartoznak ezek közé az érzelmek. Amerikai pszichológusok megállapították, hogy az idősek erősebbek maradnak érzelmileg és a kísértéseknek is jobban képesek ellenállni. A kísérletbe 122, 20 és 80 év közötti embert vontak be, akiket valós időben és fontos, hogy nem laboratóriumban vizsgáltak, így pontos képet kaphattak az elégedettségükről és jóllétükről. Tíz napon keresztül naponta háromszor keresték fel telefonon az alanyokat, akiknek egy ötpontos skálán kellett bejelölniük, hogy milyen érzelmi állapotban vannak. Összesen nyolc érzelmi állapot közül választhattak, melyek között megtalálható volt egyebek mellett az elégedettség, a lelkesedés és a kipihentség is. A kérdezők a vágyaikról is faggatták őket. Arra voltak kíváncsiak, hogy abban az adott pillanatban mit szeretnének nagyon, a többi között enni, inni, cigarettázni, a közösségi média felületein böngészni, esetleg vásárolni, vagy beszélgetni valakivel. Ezek közül egyszerre legfeljebb hármat lehetett választani. Az eredmények szerint a kísérlet idősebb résztvevői érzelmileg stabilabbak, mint a fiatalabbak. Ezt az egyik professzor azzal magyarázta, hogy az életkor előrehaladtával a célok megváltoznak és az idősek inkább a jelenből próbálják meg kihozni a legtöbbet, hogy a mindennapokban a lehető legjobban érezzék magukat. Hozzátették azt is, ha valakinek az életében nagyobb negatív hatások is jelen vannak, az kevésbé képes ellenállni a vágyaknak, míg a fiatalabbak közül azok, akik az életükkel elégedettebbek voltak, a kísértésekre is könnyebben mondtak nemet. A tanulmány szerzői azt mondják, mostani kutatásuk eredménye azért tekinthető valóságosnak, mivel a kérdésekre nem laboratóriumi körülmények között, hanem saját életterükben válaszoltak az emberek.


A napfényt utánzó ablakok hozhatják el a világosságot a sötét irodákba. Az egyik dél-koreai, elektronikai termékeket gyártó vállalat készített egy olyan ablakot, amely a napfényt utánozza. Az okoseszköz a természetes fény hatásait produkálja és egy alkalmazással különböző módok közül is lehet választani. Vagyis be lehet állítani, hogy úgy világítson, mintha naplemente, vagy épp verőfényes napsütés lenne. Az alkalmazás segítségével ugyanakkor a napszaknak és az időjárási viszonyoknak megfelelően automatikusan is változhat az eszköz által kibocsátott fény. A cég szerint az okosablak mindemellett még a D-vitamin szintetizálásában is segíthet, de a Nap káros sugaraitól eközben nem kell tartaniuk.



A jövőben könnyebben lehet segíteni a vízbe esett embereknek. A Zürichi Műszaki Egyetem matematikusai ugyanis kidolgoztak egy algoritmust, amely segítségével a korábbiaknál sokkal pontosabban lehet megmondani, hogy egy vízbe esett ember pontosan hol lehet. Jelenleg a mentőegységek ehhez még a tengerdinamikai modelleket és az időjárás-előrejelzést veszik alapul. Így becsülik meg a sodródási útvonalat, de ez a módszer a part menti vizekben, ahol gyorsan változnak a viszonyok, gyakorta pontatlan. Az újfajta eljárás viszont a mentőegységek munkáját lényegesen leegyszerűsíti, a mentést pedig sokkal hatékonyabbá teszi. A kutatók felfedezték, hogy a tenger felszínén lebegő tárgyak bizonyos, szabad szemmel nem látható görbületű vonalak mentén gyűlnek össze. Ezeket a vonalakat lehet meghatározni az új algoritmussal. Ezt az Egyesült Államok keleti partvidékén tesztelték a parti őrséggel és megfigyelték, hogy a kísérletben használt bóják és tesztbábuk a számításokkal előre meghatározott vonalak mentén gyűltek össze. Ezzel a módszerrel a tudósok szerint nemcsak a vízbe esett emberek mentése lehet sokkal könnyebb és gyorsabb, hanem például a tengerbe ömlő olaj terjedését is ki lehet számítani, így pedig hatékonyabban lehet megvédeni a környezetet és az élővilágot.


Még a szívverést is befolyásolja a zene. Erre jöttek rá az Európai Kardiológiai Társaság szakemberei, akik azt írják, ugyanaz a dal két ember szívverésére teljesen más hatással lehet. Valakit megnyugtat, míg másokat felpezsdít. Francia kutatók kezdték vizsgálni, hogy a zenének milyen hatása van a szívverésre és az eredmények szerint egyes emberek között nagy eltérések vannak. Zenei kutatások már korábban is voltak, de azok többnyire úgy különböztették meg a dallamokat, hogy azok például szomorú, boldog, vagy nyugodt hangulatot árasztanak. Ennél viszont sokkal összetettebben elemezték a zene emberekre gyakorolt hatását a franciák. Kérdőívek kitöltése és vélemények begyűjtése helyett közvetlenül a szívet tanulmányozták. Ehhez olyan emberek közreműködését kérték, akik egy korábbi, nem súlyos szívbetegség miatt pacemakert használnak. A három alany egy zongorakoncerten vett részt és közben a kutatók folyamatosan figyelemmel követték a szív elektromos jeleinek változását. Ellenőrizték a szívverés tempóját, ritmusát és a hangerejét. Arra összpontosítottak, hogy a szívnek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy egy dobbanás után visszaálljon. A vizsgálat szerint a kísérletben résztvevő három embernél más és más zene változtatta meg a szívdobbanások között eltelt időt. Ha egy bizonyos dallam, vagy részlet felzaklatta a hallgatót, de mindegy, hogy jó, vagy rossz értelemben, a két szívverés közötti idő akár 5 milliszekundummal is rövidülhetett. Ha viszont a zene megnyugtatta az alanyokat, ugyanennyivel hosszabb lett ez az időtartam. Az eredmények azért fontosak, mert sokat elárul a szív elektromos stabilitásáról és az esetleges szívritmuszavarok veszélyeiről az, hogy egy-egy dobbanás után a szívnek mennyi időre van szüksége arra, hogy visszaálljon. Az ilyen zavarokat egyeseknél előidézheti akár a stressz is és ennek a veszélynek a feltárására a zeneterápia egy biztonságos módszer.


Biztonságosabbá és gördülékenyebbé teheti a városi közlekedést az új elektromos roller … ami felfújható. A különleges kétkerekűt japán mérnökök fejlesztették ki. Ha a rollerre nincs szükség, le lehet ereszteni és össze lehet csomagolni egy hátizsákba, ha pedig ismét menni kell valahová, gyorsan összeállítható. Az 5 és fél kilós jármű egy hagyományos pumpával felfújható alig több mint egy perc alatt. A szerkezet merev alkatrészeket is tartalmaz. Az elektromos motort, a kerekeket, az akkumulátort és a kormányt külön kell csatlakoztatni a puha szerkezetű karosszériához. Akik tesztelték a prototípust, azt mondták, bár a roller váza felfújható, sokkal szilárdabb, mint amilyennek gondolták, mégis biztonságos. A fejlesztők célja az volt, hogy olyan járművet alkossanak, amely még egy kisebb baleset, esés esetén is minimalizálni tudja a károkat pusztán azzal, hogy puha. Hozzátették azt is, hogy az 5 és fél kilós tömeget a jövőben még tovább lehet majd csökkenteni.


Szinte felfoghatatlan internetsebességet teszteltek ausztrál kutatók. A kísérlet során 44,2 terabit adatot továbbítottak másodpercenként. Összehasonlításként, bár a magyarországi internet átlagos sebessége világviszonylatban is az előkelő hetedik helyen áll, az ausztrálok által elért sebesség még ennél is négyszázezerszer jobb. Ezzel a sebességgel 35 ezer órányi filmet mindössze 18 másodperc alatt lehetne letölteni. Ezt a sebességet ráadásul nem laboratóriumban, hanem a kísérletben résztvevő két intézmény között kiépített hagyományos, optikai kábeles hálózaton érték el. Az optikai távközlésben LED-eket, vagy lézereket használnak arra, hogy a jelet fényimpulzussá alakítsák, így képesek óriási távolságot megtenni az adatok rövid idő alatt. Az ausztrál kutatók egy olyan chipet használtak, ami egyszerre 80 lézert képes kiváltani. A kísérlet egyik vezetője elmondta, az, hogy képesek voltak ilyen nagy sebességet elérni, azt jelenti, hogy a már meglévő hálózatokban még mindig van potenciál, amit könnyen ki lehet használni. Bár erre a sebességre egy átlagos felhasználónak nincs szüksége, de a szakértők szerint hozzájárulhat a többi között például az önvezető autók fejlesztéséhez és használatához, fejlődhet általa az oktatás, az egészségügy, valamint az online kereskedelem is.


Egy kiemelkedő csillagászról nevezte el a NASA az egyik űrtávcsövét. A Wide-Field Infrared Survey Telescope Nancy Grace Roman nevét viseli. Az amerikai űrügynökség két okból kifolyólag döntött úgy, hogy róla nevezik el a teleszkópot. Az egyik, hogy ez az űreszköz lesz a Hubble egyik utódja és Nancy Grace Roman nagyon jelentős szerepet vállalt a Hubble megalkotásában. Éppen ezért a Hubble-anyjaként is szoktak rá hivatkozni. Másrészt pedig azért rá esett a választás, mivel a csillagász az 1960-as 70-es években az NASA asztronómiai igazgatója volt. A Nancy Grace Roman-távcső, vagy röviden Roman-űrteleszkóp a tervek szerint a 2020-as évek közepén kezdi meg küldetését. Úgy tervezték, hogy a tükre százszor nagyobb látószöggel rendelkezik majd, mint a Hubble-é, ami lehetővé teszi, hogy nagyléptékben figyeljék meg a távoli galaxisok millióit és a szupernóva-robbanások ezreit. A csillagászok ezzel az eszközzel hatékonyabban tudják majd kutatni az univerzum gyorsuló tágulásának okát és a sötét energia mibenlétét. Emellett exobolygókat is keresnek majd és várhatóan jobban megvizsgálhatják majd a távoli szuperföldeket, az exobolygók lakhatóságát.


Újrahasznosított anyagból készült buszok szállítják az utasokat Litvániában. A tömegközlekedési eszközöket a környezetvédelem jegyében alkották meg. Ennek megfelelően elektromos meghajtásúak és olyan anyagból készültek, amelyek legfőbb alkotóelemei az újrahasznosított PET palackok. A fejlesztés hat éve kezdődött és az első járművek áprilisban álltak forgalomba az egyik litván nagyvárosban. A környezettudatosság azonban nem merül ki az anyaghasználatban és az elektromos meghajtásban. A gyártó állítása szerint ugyanis kizárólag szélerőművek által termelt árammal töltik fel a buszokat, melyek egyenként 93 személyt tudnak szállítani. A jármű még ezeken kívül is tele van innovatív, jövőbe mutató megoldásokkal. Az egyik ilyen, ami azonnal feltűnhet a szemlélőnek a visszapillantók hiánya. Ezek helyett ugyanis kamerák továbbítják a képet, és még éjjellátóval is felszerelték. A busz hátsó ablaka egyben kijelző is, melyen reklámokat is megjeleníthetnek. Mindemellett az elektronikus eszközök töltéséhez használható USB-csatlakozók és szélessávú internetkapcsolat is az utasok rendelkezésére áll. A gyártó cég azt állítja, hogy ezeket az elektromos buszokat 15-ször gyorsabban lehet feltölteni, mint a legmodernebb elektromos autókat. És bár háromszor több energiára van szükségük, de 20-szor több embert képesek elszállítani. A PET-palackból készült buszok hat tonnát nyomnak és kilométerenként csak 0,45 kilowattóra áramot fogyasztanak, vagyis a hagyományos elektromos buszokhoz viszonyítva feleannyit, ráadásul 50 kilométer megtételére elegendő energiát mindössze 6 perc alatt lehet beléjük tölteni. Összehasonlítva egy hagyományos, dízelüzemű busszal ezek a járművek rendkívül költséghatékonyak. Míg egy dízel busz évente átlagosan 40 ezer eurónyi üzemanyagot éget el és ebből 96 tonna szén-dioxiddal szennyezi a levegőt, a fenntartása pedig 28 ezer euróra rúg, addig ehhez képest egyetlen, PET-palackból készült elektromos járművel éves szinten több mint 40 ezer eurót lehet megspórolni és egyáltalán nem károsítja a levegőt.


Olyan napelemet terveztek a Kaliforniai Egyetemen, amelyik éjszaka is képes áramot termelni. Mindezt méghozzá egy meglehetősen furcsa alapötlet szülte. Az intézmény egyik professzora és tanítványa arra gondolt, olyan napelemet kellene készíteni, amelyik nem elnyelni a fényt, hanem éppen ellenkezőleg, kibocsátja azt. Bár ez esetben az áram ellentétes irányban halad, mégis képes energiát termelni, négyzetméterenként 50 wattot, éjszaka. A kutatók hozzátették, a rendszer alapja, hogy egy test hőt ad le, ha a környezete nála hidegebb. A professzor ezt az elméletet használta fel és rájött, ha egy meleg tárgy a hideg éjszakai égbolt felé néz, akkor infravörös fényt sugároz. Ennek a folyamatnak a következményeként feszültség keletkezik és ezt használják fel. A professzor szerint, ha az eszközt megvédenék a napfénytől, akkor nappal is képes lenne áramot előállítani. Vagyis az éjszaka is termelő napelem lényeges előnye a hagyományos, csak nappal működő eszközökhöz képest, hogy folyamatosan tudna működni. Ez pedig nagy segítség az energiahálózatnak, hiszen egyensúlyt teremthet a nappali és az éjszakai ciklusok között. A kutatók most a rendszer teljesítményét és hatékonyságát próbálják javítani annak érdekében, hogy az új típusú napelemet széles körben lehessen használni.


A legtitokzatosabb geológiai folyamatot érthetik meg a tudósok egy új tanulmánynak köszönhetően. Az úgynevezett mély fészkű földrengések a legmélyebben keletkező földmozgások, melyek 300 kilométernél is mélyebben alakulnak ki. Ezek bár károkat általában nem okoznak, hatásuk mégis nagy területen érezhető. A szakemberek azt feltételezik, hogy ezeket a rengéseket más folyamatok alakítják ki, mint a hagyományosnak mondható földrengéseket, hiszen magas nyomáson és magas hőmérsékleten jönnek létre. Egy amerikai szakértő és munkatársai szubdukciós zónákat szimuláltak annak érdekében, hogy a lemeztektonikát irányító folyamatokat jobban megértsék. Felismerték, hogy a mély fészkű rengések abban a közegben jönnek létre, ahol olyan nagy a terhelés, hogy meghajolnak a süllyedő lemezek. Ez a tény pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy azonosítsák és megértsék a kiváltó okokat. Tanulmányukban leírták, a felfedezésük talán legjelentősebb része, hogy ez a deformáció nem ugyanolyan a Föld minden részén. Közölték azt is, hogy eredetileg nem a mély fészkű földrengések tanulmányozása volt a céljuk, hanem a mélytengeri árkok lassú előre-hátra mozgását akarták megfigyelni és elemezni. Viszont a lemezek elváltozása pontosan ugyanolyan volt, mint a mély fészkű rengések eloszlása. Azt továbbra sem lehet tudni, hogy a több száz kilométer mélyen keletkező mozgások miért alakulnak ki, de az már biztos, hogy köze van a lemezek deformálódásához.


Egy robotnak is fájhat, ha ütés éri. Japán kutatók 2011-ben mutattak be különleges robotot, amit azóta is folyamatosan fejlesztenek, finomítanak. A robot tulajdonképpen egy fej, melyet egy gyermekfejről mintáztak és az elmúlt 9 évben egyre emberibb, életszerűbb lett. Ez nemcsak a megjelenésére igaz, hanem az érzelmek kifejezésére is. A gép mimikája nagyon kifejező. Ha öröm, szomorúság, vagy fájdalom éri, mindent kifejez. Utóbbit úgy becsukja a szemeit és nagyra nyitja a száját. A japán mérnökök célja, hogy olyan robotokat alkossanak, vagy legalábbis letegyék az alapokat az olyan gépekhez, melyek az emberiséget szolgálhatják és amelyek képesek az érzelmeik kifejezésére. A robot a tudósok legutóbbi munkájának eredményeként képes kifejezni a fájdalmat. Ehhez egy olyan különleges bevonatot használtak, amely száznál is több érzékelővel hozza mozgásba az arc és száj izmait helyettesítő alkatrészeket. Az érintések között képes különbséget tenni, így a robot tudja, ha megsimogatják, vagy ha keményebben érnek hozzá. Az érzékelők, akárcsak az idegek az agyba, utasításokat küldenek a mesterséges idegrendszernek. Ennek következtében pedig a robot úgy tesz, mintha egy ütés után fájna például valamelyik végtagja. A későbbiekben ezt még tovább fejleszthetik úgy, ha a robot testet is kap a fejhez és azt teljesen beborítják a mesterséges, érezni képes okosbőrrel.


A világ egyik legerősebb szuperszámítógépét alkotta meg az egyik informatikai vállalat. A cég kifejezetten a mesterséges intelligencia kutatására fejlesztette ki a gépet, hogy megalkothassák a fejlett, emberbarát mesterséges intelligenciát. A szuperszámítógépről annyit árultak el, hogy 285 ezer processzormag és 10 ezer nagyteljesítményű videokártya dolgozik benne. Ennél többet nem közöltek, így a pontos számítási sebességet sem hozták nyilvánosságra, azt viszont elmondták, hogy a világ 5 leggyorsabb gépe között foglal helyet. Azt sem lehet egészen pontosan tudni, hogy milyen munkák elvégzésére használnák, de együttműködnek egy másik vállalattal, amelyik korábban megalkotta azt a szoftvert, ami hatékonyabban gondolkodik a profi videojátékosoknál és ők készítették el azt a programot is, amelyik mindössze pár szó megadása után akármilyen témakörben ír rendkívül hihető álhíreket.


Újabb mérföldkőhöz érkezett a művégtagok fejlesztése. Svédországban három ember él olyan műkarral, mely jelenleg a legmodernebb, legintegráltabb ember-gép interfész. Immár hét éve használják a szerkezetet, melyet a gondolataikkal irányítanak. Most viszont olyan új fejlesztést kaptak hozzá, amelynek köszönhetően már érezhetik is azt, amit megfognak. Ezt a tudomány neuromuszkuloszkeletális protézisnek nevezi, vagyis olyan művégtagnak, amely közvetlen kapcsolatban áll az idegekkel, az izmokkal és a csontvázzal. A kutatást és fejlesztést a svéd mérnökök irányítják, de együttműködnek német és amerikai szakemberekkel is. A tanulmány szerint a csonthoz erősített és az idegekbe, valamint izmokba beépített elektródákkal irányított protézis sokkal finomabb mozgásokra képes, mint egy hagyományos műkéz. A most kifejlesztett tapintásérzékelő pedig már abban is segít a protézis tulajdonosának, hogy érezze, ha hozzáér valamihez, sőt azt is, hogy adott tárgyat milyen erősen fog meg. Az érzékelőket a műkéz hüvelykujjában helyezték el, ez méri a nyomás nagyságát. A gyakorlat teszi a mestert mondás itt hatványozottan megállja a helyét. Ha ugyanis a páciensek sokat gyakorolnak, akkor egyre kisebb különbségeket is képesek lesznek érzékelni. Vagyis, ez a képesség fejleszthető. A kutatás vezetője azt mondja, sikerült bizonyítaniuk, hogy az új protézissel helyettesíteni lehet egy elvesztett kart, de igazán nagy hasznot ezek a szerkezetek csak akkor jelentenek, ha a viselő és a protézis között megbízható és biztonságos kapcsolat jön létre. Hozzátették, hogy ezeknek a gondolattal vezérelhető és most már tapintásra is alkalmas művégtagoknak nagy előnyük, hogy az összes elektronikát magukban foglalják, vagyis magán az eszközön kívül semmi másra nincs szüksége a páciensnek. A kutatók jelenleg egy hasonló képességekkel felszerelt műlábat fejlesztenek és a tervek szerint az elsőt még idén beültetik valakinek.


Valóságos szuperhősnek érezheti magát az, aki megkapja a hongkongi kutatók által kifejlesztett mesterséges szemet. Nem egy teljes szemgolyót alkottak meg, hanem csak egy retinát, azt viszont túlszárnyalja az emberi szem képességeit. A bionikus látóeszközt nagyon sűrűn szőtt, rendkívül fényérzékeny nanocsövek alkotják. Ezek a szenzorok annyira érzékenyek, hogy még a látható fény és az infravörös sugárzás közötti határon is képes érzékelni a hullámokat. Vagyis a mérnökök szerint ezzel a szemmel akár még az éjszaka sötétjében is lehetne látni. Hozzátették, hogy az emberi retináján nagyjából 10 millió sejt található, míg a bionikus szem minden négyzetcentiméterén 460 millió szenzort építettek. Ennek köszönhetően az információt gyorsabban dolgozza fel, a fényváltozásokhoz sokkal hamarabb alkalmazkodik, a jövőben pedig sokkal még a sokkal messzebb lévő és az egészen apró tárgyakat is élesebben láthatja, mint az emberi szem.