Bodor Zsófia életútja II. rész: "Miklósnak én nem múzsája, hanem segítője, társa voltam.."

Zsófia döntése Miklós mellett nem csak a 20 év korkülönbség, a 3 gyerek miatt volt nehéz. Egyik pillanatról a másikra a kényelmes anyagi jólétből mindketten kikerültek. Automata mosógép helyett egy kis tanyán kézzel mosni, ahol még fúrt kút is csak egy-két év múlva lett, villany nélkül. Ami a legnehezebb volt időnként egy-egy homoki vipera nézett szembe velem. Miklósnak is ott kellett hagyja az állását emiatt, így nem maradt más, mint az alkotás, aminek ezentúl a mindennapi betevőt is meg kellett oldania. De haladtunk lépésről-lépésre, ha lassan is, de mindenben egymásra támaszkodva, egymásra figyelve és egymásból erőt merítve a nehézségek között. De Miklós végre azt csinálhatta amit igazán szeretett, rajzolt és festett. Sokan mondták nekem, hogy Miklós múzsája voltam, de közel sem. A társa és segítője voltam neki, olyan társak voltunk, akik elsőre megérezték ezt egymásban, mertünk lépni és az evvel járó szép, de időnként nagyon nehéz utat végigjárni. Feltétlen tartsanak velünk ebbe az őszinte hangú, fordulatos életútriportba!