Prágában 1939. október 28-án - az első köztársaság kikiáltásának évfordulóján – a német megszállók a tüntető tömegbe lövettek. Két fiatalember halálosan megsebesült, Václav Sedláček, munkás, a helyszínen életét vesztette, az orvostanhallgató Jan Opletal pedig két héttel később, november 11-én halt bele sérüléseibe.
A meggyilkolt diákok búcsúztatása, amelyre 1939. november 15-én került sor, újabb németellenes tüntetéssé nőtte ki magát.
A megszállók ezt használva ürügyül, bírói végzés nélkül, 1939. november 17-én bezárták az összes cseh- és morvaországi felsőoktatási intézményt Hitler parancsára, és 1200 professzort és diákot hurcoltak el, a sachsenhausen-oranienburgi koncentrációs táborba.
Innen legtöbbjüket három év múlva, a protektorátus kormányának közbenjárására engedték haza. A táborokban 35 diák az életét vesztette. Kilenc diákot és egyetemi tanárt (Josef Adamec, Jan Černý, Marek Frauwirth, Jaroslav Klíma, Bedřich Koula, Josef Matoušek, František Skorkovský, Václav Šaffránek és Jan Weinert) kivégeztek.
Az eljárás felháborodást és ellenállást váltott ki világszerte. A németek célja az volt, hogy a csehek számára lehetetlenné tegyék a felsőfokú tanulmányokat, és így iskolázatlan, önállótlan, a jogaival élni képtelen nemzetté tegyék őket.
A Nemzetközi Diáktanács 1941-ben nyilvánította november 17-ét a Diákok napjává, a Londonban tartott konferenciáján. Ezen a napon különböző rendezvényeken emlékeznek meg a fiatalok a diáktársaikról.
Forrás: http://szerkeszto.gportal.hu/gindex.php?pg=35331609
