A Reformáció Emléknapját október 31-én ünneplik, annak emlékére, hogy Luther Márton a reformáció elindítója 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette 95 pontját, amelyben főleg a búcsúcédulák gyakorlata ellen emelte fel szavát.
A búcsúcédula a középkori római keresztény egyházban pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt.
A búcsú szó a bűnbocsánatot jelentette, elnyeréséhez bűnbánatot kellett gyakorolni.
A bűnbánat módjai az egyház tanítása szerint a gyónás, megbánás, jóvátétel, böjt, ima, vezeklés, adomány, zarándoklat. Aki búcsúcédulát vásárolt, az felmentést kapott ezen gyakorlatok alól.
Luther Márton ez ellen, és az egyház életének egyéb kérdéseiben foglalt állást.
Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja.
Magyarországon már 1517 előtt is sokan követelték az egyház megreformálását „fejében és tagjaiban” (in capite et membris). A 16. század közepére a lutheri tanok a német lakosság közvetítésével Magyarországon is elterjedtek, ahol kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A szászok, a magyarok és a szlovákok egyaránt megszervezték a Luther Márton tanításain alapuló lutheránus (evangélikus) egyházaikat. A magyar reformációt Dévai Bíró Mátyás munkássága indította el. Az ország három részre szakadása után a reformáció kimagasló vezetői a török hódoltság területén Melius Juhász Péter, Erdélyben a magyarok között Heltai Gáspár, a szászok között Johannes Honterus, a Királyi Magyarország területén pedig Károli Gáspár voltak.
Forrás: http://szerkeszto.gportal.hu/gindex.php?pg=35281211
