Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

A tudomány mai állása - Megfejtették a sáskarák különleges képességének titkát

Műsorvezető: 2020. szeptember 22. kedd, 10:55 Meghallgatva: 751 alkalommal

Rengeteg barna törpét fedeztek fel amatőr csillagászok a Nap körül. A beszámoló szerint páratlan a felfedezés, melynek keretében 100 hideg barna törpét tudtak azonosítani a Nap szomszédságában. Ezek az égitestek nagyobbak, mint a bolygók, de kisebbek, mint a csillagok. Bár hasonlóképpen alakulnak ki, mint a bolygók, annyi különbséggel, hogy a barna törpék belsejében nem történik magfúzió. A közelmúltban felfedezett égitestek némelyike rendkívül hideg és ezeken akár még vízfelhők is kialakulhatnak. A szakértők bár nagy erőkkel próbálják feltérképezni a Naprendszer környezetét, de a mai napig találnak eddig ismeretlen égitesteket. Az Egyesült Államokban lévő Nemzeti Tudományos Alapítvány egyik munkatársa elmondta, a most azonosított hideg barna törpék vizsgálatával a remények szerint megérthetik, hogy a Naprendszeren kívüli bolygók miként fejlődnek, vagy fejlődtek. Emellett a most azonosított égitestek abban is segíthetik a csillagászok munkáját, hogy hatékonyabban tárják fel a csillagközi térben keringő magányos égitesteket. A barna törpék megtalálása nem volt egyszerű feladat, hiszen ezek nem bocsátanak ki fényt, mindössze infravörös sugárzást. De még ez utóbbi is annál csekélyebb mértékű, minél kisebb az égitest. Az amatőr csillagászokat tömörítő Backyard Worlds-nek világszerte százezer tagja van, akik a teleszkópok adatait önkéntesen böngészik. A munkájuknak köszönhetően a Naprendszer közelében eddig már több mint 1500 csillagot és barna törpét sikerült felfedezni.


A Jupiter megfigyelésével derül ki a kutatók számára, hogy mit hozhatnak ki pontosan a James Webb-űrteleszkópból. Az eszközt 2021-ben indítják útnak és ezzel ez lesz a világ elsőszámú űrcsillagászati obszervatóriuma, amely a NASA, az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség partnerségében valósul meg. A küldetésének kora szakaszában a tudósok a Jupitert figyelik majd meg vele és a projektben résztvevő egyik amerikai tudós azt mondta, mivel a Jupiter nagyon fényes, a Webb műszerei pedig nagyon érzékenyek, így kiváló teszt lesz megfigyelni a fényes bolygót és annak rendkíül halvány gyűrűit. Ezzel megtudhatják, folytatta, hogy mit hozhatnak ki a teleszkóp innovatív technológiájából. Az eszköz megvizsgálja majd a bolygó poláris régiója fölötti légkört is, ahol korábban a Juno űrszonda cikloncsoportokat fedezett fel. A Webb műszerei ugyanakkor részletgazdagabb információkkal tudnak majd szolgálni mind a szelekről, mind a felhőkről, a felhőket alkotó részecskékről, a gáz összetételéről és a hőmérsékletről is. A szakértők egyik célja a Jupiter megfigyelésével, hogy kidolgozzanak egy olyan együttműködést, amelyet a későbbiekben más kutatók is alkalmazhatnak. Példaként említették, hogy mivel az űrteleszkóp segítségével meg lehet majd figyelni a fényes bolygót és az alig látható gyűrűit is, így ez azok számára is nagy segítséget jelent majd, akik a fényes csillagok körül keringő exobolygókat tanulmányozzák. Az űrügynökségek munkatársai szerint elképzelhető, hogy a Jupiter körül létezhetnek rövid életű, apróbb holdak, amelyekről eddig nem szereztek tudomást. Megvizsgálják a James Webb űrtávcsővel a Jupiter és egyben a Naprendszer legnagyobb holdját is, a Ganymedes-t. Ez az égitest, ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, akkor bolygóként is lehetne rá tekinteni, hiszen nagyobb még a Merkúrnál is, igaz ugyanakkor, hogy könnyebb is annál. A teleszkópot azért irányítják a Ganymedes felé, hogy megvizsgálják a légkörének külső rétegeit és hogy jobban megértsék a hold és a bolygó mágneses terében lévő részecskék kölcsönhatásait. A hold vastag jégrétege alatt folyékony, sós vizű óceán rejtőzhet és az eszköz megvizsgálja majd a felszíni sókat és egyéb vegyületeket. Ezzel pedig további értékes tudással gazdagodhatnak, amit felhasználhatnak a további hasonló holdak vizsgálatánál. Például a Jupiter Európa nevű holdjánál és a Szaturnusz Enceladus holdjánál is, amelyekről szintén azt gondolják az űrkutatók, hogy a felszínük alatt óceánok találhatók.



Izmosak maradtak a genetikailag módosított egerek a világűrben. Az Egyesült Államokban lévő connecticuti Jackson Laboratórium munkatársai 40 fiatal nőstény fekete egeret küldtek fel a Nemzetközi Űrállomásra még tavaly év végén. Ezek közül 24 teljesen átlagos volt, a többit viszont genetikailag úgy módosították, hogy azokon sokkal nagyobb legyen az izomzat. Az állatok egy hónapig voltak a világűrben megfigyelésen, majd januárban hozták vissza őket a Földre. Az azóta elvégzett vizsgálatokban a kutatók megállapították, hogy az a 24 egér, amelyiken semmilyen genetikai módosítást nem végeztek, a súlytalanságban jelentős mértékben veszített mind izom-, mind csonttömegéből. Átglagosan 18 százalékkal lettek vékonyabbak, ezáltal gyengébbek is. Ezzel szemben viszont nyolc génmódosított egér -ezek egyébként kétszer több izommal rendelkeztek, mint a normális társaik- semmit nem változtak az egyhónapos űrutazás során. A génmódosítás lényege ebben az esetben az, hogy a többi között blokkoltak egy proteinpárt, amely az izomtömeg limitálásáért felelős. A kísérlet során nemcsak azt figyelték meg, hogy az űrben mekkora tömeget vesztenek a normál és mekkora tömeget őriznek meg az izmos egerek, hanem a visszatérés után néhány normál egéren is elvégezték a genetikai beavatkozást. Bár ők a Nemzetközi Űrállomáson sok izmot veszítettek, a kezelés után gyorsan sokkal izmosabbak lettek, mint a kontrollcsoport tagjai. Ez az eredmény a kutatók szerint nagyon fontos, hiszen a jövőben az emberiség célja, hogy eljusson a Marsra, ami azt jelenti, hogy az űrhajósok hosszú időt töltenek majd a súlytalanság állapotában. Emellett, folytatták hasznos lehet a jövőben ennek a génmódosításnak egy kifinomultabb változata azoknál az embereknél, akik ágyhoz, vagy kerekesszékhez kötöttek. Az amerikai szakértők szerint viszont -bár az eddigi eredmények nagyon biztatóak- ahhoz még nagyon sok munkára és több évre van szükség, hogy az embereken tesztelhessenek egy mellékhatások nélküli szert.


A földrengést is jelezhetik az okostelefonok. Az egyik operációs rendszert kiadó vállalat bejelentette, hogy elkészítettek egy frissítést, aminek köszönhetően a telefonok a világ bármely pontján miniatűr szeizmométerré válhatnak. A cég azt írja, hogy minden okostelefonban van gyorsulásmérő és ezek az eszközök annyira érzékenyek, hogy képesek észlelni a földrengések jeleit. Azt írják, hogy ezek a gyorsulásmérők felismerik a rengéskor keletkező hullámokat és ha rendszer úgy véli, hogy annak kiváltója valóban egy földrengés, akkor arról értesítést küld a központ földrengés-felderítő szerverének, melyben meghatározza a koordinátákat is. A központi rendszer a különböző telefonoktól érkező információkat egyesíti, hogy kiderítse, csakugyan földrengés van-e adott környéken. A cég szerint a telefonokból érkező jelek sebessége körülbelül egy perccel haladja meg a földrengés sebességét, de ez is elegendő lehet arra, hogy a felhasználókat figyelmeztessék egy telefonos értesítéssel a közelgő veszélyről, így nagyon sokan biztonságba vonulhatnak és gondoskodhatnak szeretteik, családtagjaik épségéről is. Azt is hozzátették, hogy ez a rendszer a Föld bármelyik pontján működik, így pedig a világ legnagyobb földrengés-felderítő hálózatát hozzák létre. A rendszer pontosságáról még alaposabban meg kell bizonyosodni, de amint ezzel elkészülnek, először olyan területeken küldenek majd értesítéseket az embereknek, ahol nincs szeizmométer alapú figyelmeztető rendszer. Elsőként egyébként Kaliforniában indítják el a programot, ami szeizmológiailag igen aktív területnek számít.


Szokatlan forrásból származott az energia. Ausztráliában az elmúlt időszakban rengeteg sör maradt a boltok polcain. Azért, hogy az eladatlan ital ne menjen veszendőbe, energiát állítottak elő belőle. Az ország egyik szennyvíztisztójában használták fel erre a célra a helyi sörkészítő üzemek több millió liter lejárt szavatosságú termékét és ezzel biztosították az a szükséges energiát a víztisztítás folyamatához. Ezt úgy érik el, hogy a szennyvíztisztítóban a szerves ipari hulladékot szennyvíziszappal keverik és így biogázt állítanak elő belőle. Ez biztosítja az üzem energiaellátásának 80 százalékát. Az cég egyik munkatársa elmondta, hogy az elmúlt hónapokban olyan nagy mennyiségű sörkészlet maradt a gyártókon, ami új szintre emelte az energiatermelést. A sörös módszerrel havonta 654 megawattórát állítottak elő. Hozzátette, hogy májusban és júniusban is olyan sok biogázt tudtak így előállítani, ami elegendő volt 1200 háztartás áramellátására.


A fogak és így az egész szervezet egészsége érdekében fontos a napi többszöri alapos fogmosás, de nem mindegy, hogy mikor. Rögtön étkezés után ugyanis nem szabad megmosni a fogakat, hanem várni kell minimum fél órát, erre hívja fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem. Az intézmény közleménye szerint ahogy a fogmosás technikája és a fogkefe, valamint a fogkrém minősége is fontos, úgy a fogmosás ideje is nagyon lényeges, főleg nyáron, amikor az emberek több gyümölcsöt és savas üdítőket fogyasztanak. Ezek ugyanis fokozzák a saveróziót. Ennek a folyamatnak az eredményeként a fogak kemény szöveteiből kioldódnak az ásványi anyagok. Ez eleinte látható változást nem idéz elő, de idővel, ahogy egyre több és több anyag oldódik ki, a fogak felszíne mattá válik. Ezzel párhuzamosan megjelennek a kopások a koronán, vagy a gyökérfelszínen, esetleg mindkettőn, ami pedig komolyabb gondokat idézhet elő, mondta Nevelits Annamária, az intézmény Parodontológiai Klinikájának fogorvosa. Hozzátette, hogy a saveróziót nemcsak szénsavas üdítők és a gyümölcsök okozhatnak, hanem például az uszoda vize is, abban az esetben, ha nem optimális a PH-értéke. Bár a szakember szerint érdemes olyan fogkrémet használni, amit kifejezetten a saverózió ellen fejlesztettek ki, de még ennél is fontosabb a fogmosás időzítése. Azért kell várni a fogmosással legalább fél, vagy akár egy órát is a savhatás, tehát például az étkezés után, hogy a fogakból, a zománcból kioldódott anyag képes legyen a visszaépülésre. Ha nem várunk eleget, akkor a fogkefével csak szétdörzsöljük az anyagokat, vagyis többet ártunk, mint amennyit hasznot hozna a fogmosás.  A saverózió tünetei sokfélék lehetnek. A láthatatlan elváltozástól egészen a szinte már kibírhatatlan fájdalomig és ha a tünetekkel nem foglalkozunk, vagy hagyjuk azokat tovább romlani, akkor a vége akár gyökérkezelés is lehet. A parodontológus szerint bár a magyarok odafigyelnek arra, hogy gyakran mossák a fogaikat, de ez nem jelenti, hogy azt jól is csinálják. Nevelits Annamária hozzátette, érdemes fluoridtartalmú fogkrémet választani, de fontos, hogy a fluorid is csak akkor hatásos, ha a fogak tiszták, ezért a fogorvos azt javasolja, hogy az ilyen fogkrém használata előtt, a fogakat csak egy vizes fogkefével dörzsöljük át. Emellett fontosnak tartja a szakember azt is, hogy naponta legalább egyszer használjunk speciális fogköztisztító kefét, ami az ételmaradékok eltávolításában segít. A megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztásra is oda kell figyelni, tette hozzá a szakértő és elmondta, erre azért van szükség, hogy optimális legyen a nyálelválasztás. Ha ugyanis a szájüreg PH-értéke 5,5 alá csökken, akkor a foganyag saját magától is elkezd kioldódni. A víz egyébként a lehető legjobb, amit ennek érdekében inni lehet, ugyanis a nyálelválasztás fokozásával a nyálban lévő ásványi anyagok visszakerülnek a fogra.


Soha olyan gyors nem volt még az internet, mint amit japán és brit kutatók értek el. Rájöttek ugyanis, hogy geometrikus formázással jelentősen megnövelhetik a már létező optikai szálas hálózat sávszélességét. Ezt 4,5 terahertzről 16,8 terahertzre sikerült emelniük. Ennek köszönhetően elérték a 178 terabit per másodperces internetes sebességet. Összehasonlításként ez a jelenlegi leggyorsabb otthoni, vagyis a lakossági letöltési sebességnél tízezerszer gyorsabb. Vagyis ezzel egyetlen másodperc alatt 380 darab 4K minőségű filmet lehetne letölteni. A kutatók hozzátették, hogy az ilyen szupergyors hálózatokat nem a lakossági felhasználóknak építenék ki. A kísérlet vezetője szerint ezt a technológiát főleg az adatközpontok közötti kommunikációban lehetne kihasználni. Az újítás egyik nagyon nagy előnye, hogy ezt az óriási adattovábbítási sebességet a már meglévő üvegszálas hálózaton érték el. Tehát nem kell hozzá új kábeleket lefektetni. Ahhoz, hogy ezt a sebességet elérjék, mindössze az erősítőket kell lecserélni a körülbelül 40-100 kilométerenként található hálózati csomópontokon.


Kiderült, hogy a pengék valójában nem kopnak el, hanem megrepedeznek. A Massachusettsi Műszaki Egyetem munkatársai arra keresték a választ, hogy miként lehetne növelni az egyes pengék élettartamát. Az ugyanis köztudott, hogy még a legélesebb borotva, vagy a legjobb konyhakés is idővel tompul, illetve, mint kiderült, nem is tompul, hanem reped. Az MIT metallurgiai, vagyis fémekkel foglalkozó tudományos munkatársai megállapították, hogy a pengék élén parányi hajszálrepedések keletkeznek. Az ötlet onnan jött, hogy hogyan tompulhat el egy penge, ha az, amit vágunk vele, sokkal puhább a fémnél. Annak érdekében, hogy erre fényt derítsenek minden korábbinál közelebbről vizsgálták meg a borotva élét használat közben. Nem kellett hozzá túl sok tanulmányozás, hogy rájöjjenek, többről van szó, mint a pengék tompulása. Az egyik kutató a saját borotváját nézte meg elektronmikroszkóp segítségével használat után. Ez volt a kísérlet első szaksza és már ekkor kiderült, hogy a penge élén elszórtan hajszálrepedések keletkeztek. A borotvapengéket martenzites rozsdamentes acélból készítik. Ezt előbb bevonják egyfajta gyémánt-jellegű szénbevonattal, majd kap egy réteg teflont is, ami csökkenti a súrlódást, ugyanakkor nagyon kemény lesz az anyag. A szőrszál viszont puha, bár egyenetlen szerkezetű. A külső részét egymást fedő, pikkelyszerű és kemény anyag borítja, ezen belül van egy puhább, több szálból álló réteg, a közepén pedig egy üreg található. A szőr emellett elhajlik, ha hozzáér a penge és ez teszi ellenállóbbá. Az amerikai kutatók azért, hogy a lehető legalaposabban tudják tanulmányozni a pengét működés közben, készítettek egy mozgatható szerkezetet, amit könnyedén behelyeztek az elektronmikroszkópba. A mozgó eszköz egyik oldalára egy pengét, másikra hajszálakat erősítettek és a vágás folyamatát vizsgálták. Vagyis tulajdonképpen lemásolták a borotválkozást. A művelet közben többször is megállították a vágást, hogy a penge és a szőrszál, vagy szőrszálak közti kölcsönhatást is megvizsgálhassák. Ennek köszönhetően derült ki, hogy a vágás mely folyamata miként hatott a pengére és ezzel cáfolták meg azt a közvélekedést, hogy a pengék a használattól eltompulnak. Ez ugyanis egyáltalán nem igaz. Az eszköz éle egyáltalán nem változott, cserébe viszont rengeteg, kizárólag mikroszkóp alatt látható repedés és egyéb sérülés keletkezett rajta. Ezek a sérülések egyre szaporodtak, minél többször vágtak a pengével. Arra is rájöttek, hogy a repedések mérete attól függ, hogy a penge milyen szögben éri a szőrszálat. Ha ugyanis kis szögben éri és úgy vágja, akkor nagy hibákat okoz a penge élén a szőr, ha viszont nagy szögben, majdnem merőlegesen találja el, akkor csak kis sérülések lesznek a vágóélen. Megvizsgálták és lemodellezték a repedésekre ható erőket, a repedések terjedését és ezekből kiderült, hogy azok az acélban lévő adalékanyagok egyenetlen eloszlása mentén alakulnak ki. A kutatók azt mondják, hogy ezeket az adalékanyagokat nem lehet mellőzni, hiszen épp ezek teszik erősebbé az acélt, Vagyis ezek alapján úgy vélik, hogy a jelenlegieknél tartósabb pengéket akár borotvákhoz, akár késekhez, úgy lehetne készíteni, ha ezek a hozzáadott anyagok a mostaninál is egységesebb szerkezetűek lennének.


Ősi építmények titkára derült fény. A szaúd-arábiai Harrat Khajbar vulkáni mezőn még 2017-ben fedeztek fel különös építményeket. A struktúrákra a műholdak felvételeit tanulmányozva bukkantak rá, a közelmúltban pedig szakértők egy csoportja tovább kutatott hasonló építmények után. Az Arab-félsziget északi részén fekvő Nefúd-sivatagban találtak is további 104-et. Ezek a kőből készült építmények épp a méretük miatt maradtak eddig rejtve. Tégla alakúak és a hosszabb oldaluk maximum 600 méter hosszú, emellett csak 50 centiméter magasak és nincs bejáratuk. Ezeket mustatileknek nevezik és sajátosságuk, hogy a hosszabb oldalaik keskenyek, a rövidebb oldalaik pedig vaskosabbak. A németországi Max Planck Kémiai Ökológiai Intézet munkatársai nemcsak a műholdképeket tanulmányozták, hanem a helyszínen is vizsgálatokat végeztek. Az egyiknél találtak faszenet és annak elemzéséből kiderült, hogy ezek az építmények sokkal régebben készültek, mint a gízai piramisok. Korábban az Arab-félszigeten és az Afrika északi részén elterülő Szaharában volt egy nedves időszak, amikor sokkal több csapadék hullott és ez rendkívül kedvező volt a helyieknek. Amikor azonban ez véget ért, jelentős verseny indulhatott a megmaradt vízlelőhelyekért. A német kutatóintézet munkatársai szerint a közelmúltban felfedezett építményeknek gyakorlati szerepük nem volt, sokkal inkább spirituális célokat szolgálhattak, ahol - az azonosított állatcsontok szerint - áldozatokat is bemutattak.


Még a kutatók is meglepődtek, hogy mennyire hasonlít az emberek és a krokodilok könnye. A könny kémiai összetételét főleg kutyák, majmok és lovak esetében vizsgálták, de a közelmúltban brazil kutatók úgy döntöttek, hogy további állatok könnyével is elvégzik a teszteket. Így a madarak és a hüllők könnyét most először vizsgálták meg. Az állatorvosok helyi állatvédelmi központokban és kereskedelmi létesítményekben tartott állatoktól gyűjtötték be a mintákat és megvizsgálták azokban az elektrolitok és fehérjék mennyiségét. Elmondták, hogy a könny a szem egészségének szempontjából fontos szerepet tölt be. Jellemzően vízből elektrolitokból, fehérjékből, nyákanyagokból és lipidekből tevődik össze. A könny megakadályozza, hogy kiszáradjon a szem, közben pedig biztosítja a létfontosságú fehérjék és ásványi anyagok szállítását, emellett megóvja a szemet mind a kórokozóktól, mind az apróbb sérülésektől. A könny összetételére a közvetlen környezet nagy hatással van, de a madarak, a hüllők és az emlősök könnye nagyon hasonlít egymásra. Bár az összetételben vannak eltérések, ugyanakkor az elektrolit-egyensúly minden faj esetében hasonló volt. A vizsgálatokból kiderült, hogy az emberi könny fehérjetartalma más fajokhoz képest magasabb. Ez alól csak a kajmánok jelentenek kivételt. A krokodilok rendjébe tartozó állatoknál ugyanis a fehérjetartalom még a miénknél is magasabb. Ennek oka, hogy nagyon nagy a szemük és ritkán pislognak. A brazil kutatók azt tervezik, hogy még több faj könnyét vizsgálják meg és ez a reményeik szerint segíthet a jelenlegieknél hatékonyabb módszereket kifejleszteni mind az állatok, mind az emberek szembetegségeinek kezelésében.


Ugyanazok a folyamatok játszódnak le az agyunkban, amikor egy ember arcát nézzük, mint amikor egy élettelen tárgyon veszünk észre egy arcot. Ezt állapították meg Új-Dél-Walesi kutatók, akik azt vizsgálták, hogy miért látnak az emberek arcokat bizonyos tárgyakon. Példaként említették, hogy egy ház két ablaka olyan lehet, mintha figyelné a járókelőket, vagy egy félbevágott paprika mosolygósnak tűnhet. Ezt a jelenséget a tudomány pareidoliának nevezi. A kutatás vezetője elmondta, amellett, hogy ez a jelenség teljesen hétköznapi, még az így látni vélt arcokhoz a megfigyelő arckifejezést és valamiféle személyiséget is társít. A szakértő hozzátette, hogy bár minden arc más és más, de mégis megvannak a közös vonások, például a szemek és a száj térbeli helyzete. Az agyunk pedig ezekre összpontosít és az arcszerű tárgyakban is ezt véli felfedezni. A kutatásvezető szerint viszont az arcfelismerés nem annyiban merül ki, hogy észrevesszük egy tárgyon, hogy olyan,mintha szeme és szája lenne, hanem azt is tudnunk kell, hogy az milyen érzelmeket mutat, ránk figyel, vidám, vagy épp haragos. A kutatók az agyi működést figyelték meg, hogy kiderüljön, a pareidolia közben ugyanazok a folyamatok mennek-e végbe, mint amikor egy másik ember arcát nézzük. A kutatást a szenzoros adaptáció nevű módszerrel végezték el. Ez egy olyan vizuális illúzió, amely során a látottakat az befolyásolja, hogy a megfigyelt személy korábban mit látott. A munkában résztvevő egyik professzor azt mondta, ha egy állandóan balra néző arcot látunk, akkor az érzékelésünk egy idő után átalakul és az arcok tekintetének irányát jobbra korrigálja a valóshoz képest. Ennek oka, hogy az agyban a tekintet irányát követő sejtek hozzászoknak a látottakhoz és emiatt megváltozik az érzékenységük. A vizsgálatok során, amikor az alanyoknak olyan tárgyakat mutattak, melyeken a kivehető arc mindig csak balra nézett, akkor utána a valódi emberek arcát az elme jobbra irányította. Ezzel bizonyították, hogy a pareidolia és az igazi arcok érzékelésében ugyanazok az agyi mechanizmusok vesznek részt. Az eredmények ismeretében a kutatók tovább dolgoznak és abban bíznak, hogy ennek köszönhetően felfedezhetik a többi között például az arcvakság okát.


Könnyedén átrepülnek a vízesésen a kolibrik. Ezt figyelték meg a közelmúltban amerikai kutatók. A magasból lezúduló víz szinte áthatolhatatlan akadályként, mintegy fényes falként húzódik a madarak előtt, de mégis vannak olyan egyedek, amelyek a vízeséseket használják ki, hogy biztonságban nevelhessék fel fiókáikat. Ezek közé tartozik az apró Anna-kolibri is. Ezek az állatok nagyon kicsik, mindössze 4-4,5 grammot nyomnak, mégis vállalják a veszélyt, hogy átjussanak a vízfüggönyön. Eddig a kutatók úgy vélték, hogy ehhez összehúzzák magukat, a szárnyaikat a testük mellé szorítják, hogy a lehető legkisebb felületen érintkezzenek a vízzel. A valóság ezzel szemben az, hogy a szárnyaikkal folyamatosan csapkodnak. A kolibrik manőverét nagysebességű kamerával vették fel, lévén ezek a madarak másodpercenként akár 200 csapást is elvégeznek a szárnyukkal. A felvételeket vizsgálva derült ki, hogy lebegés közben a madarak az egyik szárnyukkal áttörik a vízfüggönyt, mintha csak egy ablakot nyitnának rajta, majd azon keresztül egyszerűen átrepülnek, mondta az erről készült tanulmány vezető szerzője. Hozzátette, hogy ezzel a módszerrel a kolibrik a másodperc töredéke alatt képesek átjutni a vízesésen. A kutatók azt feltételezik, hogy egyes madárfajok, így például a vizsgált Anna-kolibrik kihasználják a vízesést. Az ugyanis számukra és fiókáik számára védelmet nyújt a lassabban repülő állatokkal szemben, legyen szó akár más madarakról, akár rovarokról, amelyek számára ez a természeti jelenség valóban áthatolhatatlan. A kutatók most azt tervezik, hogy drónok segítségével vizsgálják meg a vízesések mögött fészkelő madarakat.


Mint a lufi tű hegyén, úgy szakad apró részekre a vízcsepp a pillangók szárnyán. A New Yorki Cornell Egyetem kutatói azt vizsgálták, mi történik, ha a nagy sebességgel lehulló vízcseppek eltalálják a lepkék szárnyát. Hasonló vizsgálatot eddig csak lassan hulló cseppekkel végeztek és azok tisztító hatására derítettek fényt, de az esőcseppek másodpercenként akár 10 métert is zuhanhatnak. A nagy sebességgel becsapódó cseppek pedig akár károsíthatják is a lepkék vékony szárnyát. Mégsem teszik, így a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy oszlik el a terhelés a becsapódás után a törékeny felületen. A kísérletben részt vevő egyik kutató azt mondta, az esőcseppek hatása olyan lehet, mintha az emberre egy bowling golyó zuhanna. A kísérletben lepkeszárnyakra 2 méter magasból cseppentettek vizet és olyan kamerával vették fel a becsapódást, ami másodpercenként több ezer képkockát készít. Így derült ki, hogy a szárnyakon lévő nagyon vékony víztaszító réteg hatására a víz szétterjed, majd ezt követően a szárnyak felületén lévő mikroszkopikus rücskök lyukakat ütnek a szétterjedő vízben, amitől a csepp végül teljesen szétszakad. Ezt a folyamatot hasonlították a szakértők ahhoz, amikor egy lufi kidurran egy tűtől. Ez a folyamat több tényező miatt is fontos. Azzal, hogy a vízcsepp darabjaira esik szét, jelentősen csökken az ütődés ereje. Emellett a hideg víz így kisebb területen érintkezik a szárnyakkal, aminek köszönhetően a szárnyak izmai nem hűlnek ki, így ha szükéges, a lepke el tud repülni például egy ragadozó elől. Továbbá így a súlyos vízcseppeket kevesebb ideig kell elviselnie a rovarnak. Bár már nagyon sokféle, biológiai példa alapján készült kosz- és víztaszító anyag létezik, a lepkeszárnyak tanulmányozásával a kutatók reményei szerint tovább bővíthetik ezen készítmények körét.


Megfejtették a sáskarák különleges képességének titkát. Ez a tengerben élő ragadozó a puskagolyónál is gyorsabban csap le a prédára. Az vízben nincs még egy állat, ami olyan gyorsan tudna ütni, mint a sáskarák. Ez a 10, de legfeljebb 40 centiméteres élőlény 80 kilométer per órás sebességgel kapja el az áldozatát, de a végtagjának gyorsulása nagyobb mint egy lövedéké, ráadásul nemcsak gyors, hanem erős is. Kaliforniai kutatók alaposan megvizsgálták és rájöttek a titkára. Az erről szóló tanulmányban azt írják, a rugós kalapácsra emlékeztető végtag egyfajta ütésálló, nanorészecskés bevonattal rendelkezik. Az amerikai szakértők transzmissziós elektron- és atomerő mikroszkópos vizsgálattal rendkívül közeli képet készítettek a sáskarák végtagjának felületéről. Így derült ki, hogy azt egy erős ásványi anyag, a hidroxilapatit sűrű mátrixából álló, nanokristály szerkezet fedi. Megfigyelték, hogy ez az anyag, miként változik, amikor az állat lecsap. A nanokristály szerkezete megtörik, eloszlatja és eltárolja a hatalmas energiát, majd gyorsan újra is épül. A szakértők azt mondják, ennek a képességnek köszönhetően a legtöbb energiát elraktározzák, majd felszabadítják úgy, hogy közben merevek és rugalmasak maradnak. Mindezt ráadásul az anyag szerkezetének köszönhetően rengetegszer végre lehet hajtani, anélkül, hogy az anyag elfáradna és így csökkenne az ütések ereje. A szakértők szerint, ha ezt képesek lennének mesterségesen előállítani, az nagyon hasznos lenne például az autóiparban, de akár nagyobb biztonságot nyújtó védőfelszereléseket is lehetne ennek segítségével tervezni.

 

Adás hallgatása